Mi késztette a hatalmas görög birodalmat arra, hogy erejét e kis nemzet szokásainak elnyomására összpontosítsa? A válasz a világnézetek mélységes összeütközésében rejlik.
A zsidó történelem egyik legsötétebb pillanatában, amikor a Szentélyt meggyalázták, és vallásunk a kihalás szélén állt, papok egy csoportja olyan lángot gyújtott, amely nemzedékeken át megvilágította a zsidó identitást. A hanuka története i. e. 164-ben kezdődik, amikor a Makkabeusok, bár számban igencsak alulmaradva, keményen szembeszálltak a 150 000 fős görög sereggel. Önfeláldozó ellenállásuk csodálatos győzelemmé változott, amikor a papok átküzdötték magukat a Szentélyig. Ott, a görög fosztogatás utáni felfordulás közepette találtak egyetlen üvegcse tiszta olajat, összeállítottak egy rögtönzött menórát, és meggyújtották a gyertyákat, amelyek 8 napig égtek, messze túl az olajmennyiség természetes időtartamán.
Mi késztette a hatalmas görög birodalmat arra, hogy erejét e kis nemzet szokásainak elnyomására összpontosítsa? A válasz nem csupán a politikai hódításban rejlik, hanem a világnézetek mélyreható összeütközésében.
Művészet a művészetért
Ahhoz, hogy megértsük a hanuka mélyebb jelentőségét, meg kell értenünk a görögöket. A görögök az emberi csúcsteljesítmények mesterei voltak. A fizikai szépséget, az intellektuális képességeket és a művészi kiválóságot ünnepelték. Az ő örökségük adta nekünk az olimpiát, Arisztotelészt, az úttörő orvosi vívmányokat és az időtlen művészetet. E káprázatos felszín alatt azonban egy hatalmas űr tátongott: világképük, bármilyen kifinomult is volt, szilárdan az emberi érzékelés és tudatosság határain belül maradt. A görögök számára a művészet a művészet kedvéért, a szépség a szépség kedvéért, a tudomány a tudomány kedvéért létezett – soha nem Isten kedvéért.
Ez a korlátozás világosan megmutatkozott a görög mitológiában. Az „isteneik” csupán emberfeletti alakok voltak, emberfeletti képességekkel és nagyon is emberi hibákkal. Hitrendszerükben sehol sem lehetett találni egy „Végtelen értelmet”, aki erkölcsi céllal irányította a világot. E felsőbb tekintély nélkül a görög társadalom szabadon követhette a hedonizmust, a szépséget és a hódítást, anélkül, hogy a helyes és helytelen mélyebb kérdései korlátozták volna.
A judaizmus – az isteni alternatíva
Egy makacs kis nép azonban mindent megkérdőjelezett a görög életmóddal kapcsolatban: a zsidók. Míg más meghódított nemzetek egyszerűen csak felvettek görög isteneket a panteonjukba és görög szokásokat vettek át, addig a zsidók egyetlen transzcendens Istenbe és isteni erkölcsi törvénybe vetett hite teljes ellentétben állt a görög értékekkel. Ahelyett, hogy egyszerűen elpusztították volna a nemzetet, a görögök inkább arra törekedtek, hogy aláássák a Tóra értékeit, és bebizonyítsák, hogy az ő életmódjuk felsőbbrendű. A Midrás szerint kifejezetten három kulcsfontosságú parancsolatot tiltottak meg:
- A sábát megtartását.
- Az újhold megszentelését (kidus leváná).
- A briszt (körülmetélés).
Miért volt ez a három parancsolat olyan fenyegető a görög ideológiára nézve?
1. A sábát megtartása: a sábát a zsidó nép heti bizonyságtétele arról, hogy Isten teremtette a világot. Azzal, hogy felhagysz a teremtő munkáddal, elismered, hogy Ő a Teremtő, Ő irányít, és Ő – nem az emberi értelem vagy teljesítmény – hozza a világegyetemet kormányzó szabályokat.
2. Az újhold megszentelése: Isten a zsidó népet feljogosította arra, hogy az újhold megszentelésével hirdesse meg az új hónapot. Ez a naptár megállapítására vonatkozó hatalom a zsidó népnek hatalmat adott maguk felett a hónapok felett – olyan hónapok felett, amelyeket a görögök az isteneiknek és a világegyetem szellemi erőinek tulajdonítottak. A görögök, akik úgy vélték, hogy a természeti világban minden megmagyarázható a tudomány és a matematika segítségével, nem tűrhettek egy olyan hitrendszert, amelyben az emberi, különösen a zsidó részvétel ilyen drámai hatással van a világegyetemre.
3. A brisz (körülmetélés): a görögök a férfi testet a teremtés legmagasabb formájaként tisztelték. Tornacsarnokaik és kolosszeumaik szolgáltak templomaikként. A körülmetélés zsidó gyakorlata ezzel szemben azt állítja, hogy a test és a benne rejlő ösztönök eredendően hibásak, és hogy Isten parancsait kell követnünk, hogy tökéletesítsük magunkat. Ez a testi változtatás azt hirdeti, hogy az igazi tökéletesség Isten akaratának való alávetettségen keresztül jön létre, nem pedig a természetes emberi formából.
Ezek a tilalmak a zsidó identitás szívét célozták meg. E szellemi támadásra és a görög hadsereg által a megszállt Izraelben elkövetett egyéb atrocitásokra válaszul a makkabeusok fellázadtak, és csodálatos győzelmet arattak, elenyésző eséllyel.
A zsidó identitás ünneplése
A hanuka alapvető megülése az, hogy hálát adunk és énekkel dicsőítjük azokat a csodákat, amelyek a zsidó nemzetet régen megtartották a görög hadsereggel és az asszimilációval szemben. Ha megnézzük azt a három parancsolatot, amelyet a görögök betiltottak, akkor szemünkbe ötlik zsidó identitásunk három aspektusa, amelyet meg kell ünnepelnünk és amiért hálát kell éreznünk hanuka idején – vagyis három kulcsfontosságú aspektust, amely megkülönböztet téged más nemzetektől és a görög életszemlélettől.
A sábát révén elismered Istent, és bizalmadat Istenbe mint Teremtőbe és a világegyetem feletti végső hatalomba helyezed. Az újhold megszentelésén keresztül elismered, hogy szabad akaratod révén hatalmadban áll befolyásolni a kozmoszt. A brisz révén pedig a magadénak tudod a részedet abban, hogy Isten mellé állva tökéletesítsd a tökéletlen világot.
Hogy elmélyítsd a hanuka élményét, szánj néhány csendes pillanatot a menóra előtt ülve arra, hogy hálát adj azért a három aspektusért, amit zsidónak lenni jelent. Hagyd, hogy ez a hála örömmel és fénnyel töltsön el. Így a hanukát a menóra aranyló lángjaival a lényedbe oltva fogod magad mögött hagyni, és a tél sötétjében és az elkövetkező évben is ragyogni fogsz.
Boldog hanukát!
(Dr. Akiva Tatz rabbi tanításai alapján)
Az írás az aish.com portálon jelent meg
A szerző
