Avi Abelow Facebook-bejegyzése
A Hamász épp most utasította el a Trump elnök csapata által javasolt legújabb túszalkut, amely lehetővé tette volna mintegy 10 élő túsz szabadon bocsátását cserébe egy tűzszünetért, és még több terrorista börtönből való szabadulását.
És a Hamász elutasításának oka? Nemzetközi kötelezettségvállalásokat követeltek, beleértve Donald Trump elnök személyes kötelezettségvállalását is, miszerint Izrael nem kezdi újra a háborút a túszok visszastérése után.
Ez nem volt komoly javaslat a Hamász részéről, hiszen Izrael nem tudja befejezni ezt a háborút és biztosítani minden izraeli biztonságát a továbbiakban, anélkül, hogy teljesen eltávolítaná a hatalomból a gázai iszlamonáci ellenségünket.
A Hamász feltétele csapda. Egyértelmű kísérlet arra, hogy megakadályozzanak bármilyen megállapodást, miközben Izraelt hibáztatják a folyamat során.
És mégis, ahelyett, hogy a felelősséget arra helyeznénk, akit illet – az iszlamonáci ellenségünkre, aki elkövette az október 7-i mészárlást –, az izraeli politikai baloldal és tiltakozó mozgalma tovább fokozza Netanjahu hibáztatását, ugyanúgy érvelve, mint a Hamász.
A hasonlóság megdöbbentő. A Hamász a háború befejezését követeli a túszok elengedésének feltételeként – ahogyan az izraeli politikai baloldal is. A Hamász Netanjahut vádolja az alku megtorpedózásával – és a baloldal is. A teljes narratíva, miszerint „az összes túsz a háború befejezéséért cserébe – aztán becsapjuk a Hamászt és újrakezdjük”, nemcsak téveszme, hanem veszélyes is. Megsérti az október 7-i áldozatok emlékét, félreérti az ellenséget, és árt a túszok hazahozatala céljának.
De a tények nem számítanak a politikai baloldalnak. Mert ez nem a politikáról szól. Nem a stratégiáról szól. Még csak nem is a túszokról szól.
Hanem Netanjahuról.
Miért?
Nem a tények vagy a stratégia miatt, hanem egyszerűen azért, mert ő Netanjahu.
Ez olyan minta, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Hónapok óta az izraeli politikai baloldal egyre növekvő szegmense világossá tette, hogy támadni fogja Netanjahut, tegyen bármit:
Elég, ha csak átfutjuk a címlapokat…
– Bármikor, amikor túszalkura törekedett, árulónak nevezték, aki veszélybe sodorja Izraelt, mint a Gilad Salit-alku, mivel akkor több mint 1000 terroristát szabadult ki, akik aztán visszatértek, hogy elkövessék az október 7-i atrocitásokat.
– valahányszor a Hamász elutasítja a Netanjahu által elfogadott alkut, azt mondják, hogy nem törődik a túszokkal, és Netanjahu „megöli őket”.
– És egy másik példa, Iránnal kapcsolatban: amikor óvatosan cselekszik, gyengeséggel vádolják.
– Mégis, ha úgy döntene, hogy lecsap Iránra, akkor azt kiabálnák, hogy milyen gátlástalan és veszélyes.
Ez soha nem a politikáról szól. Hanem a vak szembenállásról. És ez veszélyes.
Nemrégiben megjelent a szalagcím, hogy Trump megakadályozza, hogy Izrael megtámadja az iráni nukleáris létesítményeket. Legyünk őszinték: ugyanazok a tiltakozó vezetők és politikusok, akik most erre hivatkozva felszólítják Netanjahut, hogy csapjon le Iránra, ugyanazok voltak, akik néhány évvel ezelőtt még ünnepelték az iráni megállapodást, és támadták Netanjahut, amiért felhívta a figyelmet a veszélyeire.
Most pedig egy teljes fordulattal támogatják az iráni nukleáris létesítmények elleni izraeli csapást? Miért? Mert ez megfelel céljuknak, Netanjahu tönkretételének.
Az egyik izraeli kommentátor szarkasztikus, de fájdalmasan igaz megállapításával fején találta a szöget:
„Minden pénzembe lefogadom, hogy ha Netanjahu ma megtámadná Iránt, ugyanazok a politikai baloldaliak, akik azt tweetelik: „Miért nem tesz semmit?!”, azt írnák: „Milyen gátlástalan és felelőtlen Netanjahu részéről, hogy éppen most megtámadja Iránt!”. Majd: ‘Netanjahu a legnagyobb veszély Izrael biztonságára nézve’.”
Naponta világossá teszik, hogy álláspontjaik nem alapulnak semmilyen megalapozott vitán. Ez nem elvi szembenállás. Ez megszállottság. A Netanjahu-kormánnyal szembeni megszállottság. És ez aláássa nemzeti egységünket az elmúlt évtizedek legkritikusabb időszakában.
Ha Ön is a sok bizonytalan ember egyike – valaki, akinek fontos Izrael, aki nem mindig tudja, hogy mit higgyen, és aki próbál figyelni és megérteni –, tegye fel magának a kérdést:
Miért ismételgeti a Hamász követeléseit a politikai baloldal nagy része Izraelben a tüntetésein?
Hogy állítsák le a háborút? Ez csak a Hamászt erősíti, hogy megduplázhassa a követeléseit, látva, hogy az izraeli társadalomban szó szerint támogatásuk van.
Miért mindig Netanjahu és a kormány támadásán van a hangsúly, ahelyett, hogy ellenségeink felelősségét hangsúlyoznák?
És hogyan segít ez a szüntelen belső háború abban, hogy legyőzzük a Hamászt, hazahozzuk a túszainkat, vagy biztosítsuk Izrael jövőjét?
Ez a fajta ellenzékiség – amely inkább gyűlöletben, mint elvekben gyökerezik – nem az egészséges demokrácia jele. Ez a politikai szélsőségesség jele.
Nem kell szeretni Netanjahut ahhoz, hogy lássuk a problémát. Csak intellektuálisan őszintének kell lenni.
Háborúban állunk – nem csak a csatatéren, hanem nemzetünk lelkéért. Az iszlamonáci ellenségünk fizikailag akar elpusztítani minket. De vannak olyan erők a társadalmon belül, a radikális baloldalon, amelyek azon dolgoznak, hogy széthúzást szítsanak, tönkretegyék a bizalmunkat, a tisztánlátásunkat és a képességünket, hogy megvédjük magunkat egy valódi ellenségtől, amely október 7-én felfedte a világ előtt a mélységes gonoszságát, barbár módszereiket, amelyeket boldogan fitogtatnak, mert újra el akarják követni.
Elég volt.
Itt az ideje a felelős vezetésnek, az átgondolt nézeteltérésnek, és annak, hogy a politikai játszmák fölé helyezzük Izrael túlélését – a politikai baloldal és a tiltakozó mozgalom vezetői bizonyították, hogy nem képesek erre.
Fel kell ismernünk a veszélyt – nem csak a Hamász részéről, hanem egy olyan politikai kultúra veszélyét is, amely az ellenségeinkkel szövetkezik, csak azért, hogy pontokat szerezzen Netanjahu kormánya és az általuk képviselt jobboldali, hagyományos/vallásos közvélemény ellen.
Ha le akarjuk győzni a gonoszt, haza akarjuk hozni a túszainkat, és biztosítani akarjuk Izrael erős jövőjét, akkor először le kell győznünk a hazugságot, a gyűlöletet és a képmutatást – bárhonnan is származzon az.
Az igazság számít.
És ahogy évek óta mondom, le fogjuk győzni külső ellenségeinket és belső kihívásainkat.
Am Jiszrael Haj!!!
A szerző
