Néha úgy érzem, hogy távol van. Más napokon… a szívembe talál.
Omer Van Gelder HY”D a fiam jó barátja volt. Nem kellett volna ott lennie a fiam esküvőjén március 30-án – nyakig benne volt a háborúban. De egy ritka kegyelmi pillanatban az utolsó percben eltávozási engedélyt kapott az IDF-től. Eljött. Mosolygott. Táncolt. Velünk együtt ünnepelte az életet.
És most, alig néhány héttel később, Omer eltávozott, megfizetve az árát annak, hogy zsidó, és a frontvonalon harcol az egész szabadságszerető világért.
Gázában, a Givati dandár Rotem zászlóaljának két másik katonájával együtt megölték egy pusztító támadásban, a Gáza északi részén fekvő Dzsabalíjában. Hadd mondjam el, mi történt – mert ez nem csak egy újabb hír. Ez az ár, amit megfizetünk, hogy szabadok maradjunk.
Tegnap este, nem sokkal este 7 óra előtt, az IDF Humvee-k (terepjáró – a szerk.) konvoja egy tűzoltóautót kísért Gázába. A tűzoltóautónak egy páncélozott személyszállító járművet kellett eloltania, amely aznap korábban a motor túlmelegedése miatt kigyulladt. Rutinszerű feladat volt, technikai, szükséges.
Visszafelé, amikor a tűzoltóautót kísérték vissza izraeli területre, lesből rájuk támadtak.
Ez egy hatalmas, rögtönzött robbanóeszközökből készített csapda volt, az egyik legnagyobb, amit valaha láttunk. Húsz robbanószerkezetet helyeztek el az út mentén, arra készülve, hogy az egész konvojt megsemmisítsék, és több tucat izraeli halálát okozzák.
Csodálatos módon csak egy bomba robbant fel. Ez önmagában elég volt ahhoz, hogy megsemmisítse az Omert és két társát szállító nyitott Humvee-t.
Három halott. További két sebesült.
Csak egyetlen bomba. Képzeljük el, ha mind a húsz felrobbant volna!
Az IDF azonnal reagált. A légierő repülőgépei és drónjai csapást mértek az ellenséges célpontokra a környéken, hogy szabaddá tegyék az utat a mentéshez. Egy 669-es mentőhelikopter szállította el a sebesülteket. Az utászok még mindig a Hamász által a térségben elhelyezett többi robbanószerkezetet hatástalanítják.
Ez nem egy tragédia volt a sok közül. Ez maga volt a háború.
Ez maga volt a gonosz.
Omer – és több mint 850 fiunk és lányunk – esett el október 7-e óta.
Nemcsak azért haltak meg, hogy megvédjék Izraelt, hanem azért is, hogy kiszabadítsák túszainkat, akik még mindig a gázai pokol bugyraiban rohadnak.
És akár el akarja ismerni a világ, akár nem, azért haltak meg, hogy megvédjék a nyugati civilizációt attól az iszlamonáci terrortól, amely október 7-én élve elégetett csecsemőket, és még mindig több mint 50 túszt tart fogva a gázai terroralagutakban.
És a világ mégis félrenéz.
Még rosszabb, hogy sok nemzet továbbra is támogatja, finanszírozza vagy lehetővé teszi azt a gonoszt, amely őket is fenyegeti.
Azt skandálják az utcákon, hogy „A folyótól a tengerig”, és nem is sejtik, hogy a tűz, amelyet táplálnak, egy napon saját nyugati otthonaikat fogja felemészteni.
Mi, zsidók… magunkra maradtunk.
Vannak támogatóink. Vannak barátaink. Még a Fehér Házban is van egy jó barátunk. De végső soron a világ színpadán, a nap végén egyedül állunk, és meg kell tennünk, amit meg kell tennünk!
És ez nem átok. Ez a mi küldeetésünk.
Arra vagyunk hivatottak, hogy mások legyünk. Arra vagyunk hivatottak, hogy kitűnjünk.
Arra vagyunk hivatottak, hogy fény legyünk a nemzetek számára, még akkor is, ha a nemzetek jobban szeretik a sötétséget.
Éppen 85 évvel ezelőtt rosszabbul bántak velünk, mint az állatokkal. Lemészároltak, mint a rovarokat. Kemencékben égettek el. Csendben eltemettek.
És a világ nem tett semmit.
Nézzenek ránk most.
Sírunk. Gyászolunk. De harcolunk. Újjáépítünk. Győzünk.
Omer halála és a többi hősünk halála nem lesz hiábavaló. Hazahozzuk a túszainkat. Teljes győzelmet aratunk.
Ne tévesszenek meg senkit a média szörnyű tudósításai.
Ne hagyjuk, hogy a hazugságok demoralizáláljanak.
Ne hagyjuk, hogy megfosszanak minket a büszkeségünktől.
Tudjuk az igazságot.
Hát most éljünk eszerint. Mondjuk ki. Osszuk meg.
Legyünk büszkék arra, akik vagyunk. Legyünk büszkék arra, hogy zsidók vagyunk. Legyünk büszkék arra, hogy Izrael mellett állunk.
Mert mi, a büszke zsidó nemzet, amely egyedül áll, ki fogja vezetni a világot a sötétségből.
Am Jiszráél Haj!
A szerző
