A nyugat először I-tent veszítette el, majd saját magát

Az angol filozófus, G. K. Chesterton írta: ha egy ember nem hisz tovább I-tenben, nem semmiben sem fog hinni, hanem bármiben.

A racionalizmusnak – hiába kárhoztatják sokan – hatalmas vívmányai vannak. Lehetővé tette a természettudományok diadalmenetét, az emberi viszonyokat lehozta a földre és megvitathatóvá tette, ezzel az eleve elrendeltetettnek mondott alávetettségből utat nyitott a szabadsághoz. Ugyanakkor az Ész mindenhatóságába vetett hit a visszájára fordult. A racionalizmus nevében a Nyugat megölte I-tent. Az egyházakat nevetségessé és utálatossá tette. A szabadság nevében azt hirdette, hogy minden kötöttségtől – családtól, nemzettől, hagyománytól, tekintélytől – meg kell és meg lehet szabadulni. Így hát az emberek megszabadultak ezektől a „kötöttségektől”, mert nem vettek arról tudomást, hogy ezek lényegi meghatározóik, a világban való eligazodás iránytűi, menedékek és a közös kultúra, az összetartozás forrásai. Amerikában a tengerbe dobták Kolumbusz szobrát. Londonban letakarták Churchill emlékművét, nehogy vandálok tönkretegyék. A közös történelem förtelmes bűnök tárházává vált, amit meg kell tagadni.

Az orvosi emberszobrászat fejlődésével már a születési nemtől is „meg lehet szabadulni”. Itt vágunk, ott varrunk, és készen is van a „transz” nő vagy férfi.

A következmény? A totális üresség és céltalanság érzésének terjedése a fiatalokban, mentális zavarok, és a hit bármiben. Új vallások vették át a régiek helyét: a klímavallás, ami pokollal fenyeget és megváltást ígér, aminek prófétái és megvitathatatlan dogmái vannak. A világ vezetői sorban mutatják be áldozataikat a klímavallás oltárán.

Vagy az egyenlőségvallás: az eredendő bűn az egyenlőtlenség; itt is vannak próféták, mint Judith Butler vagy Edward Said, van papság – a DEI-részlegek (Diversity, Equity, Inclusion = sokszínűség, méltányosság, befogadás) vezetői az amerikai munkahelyeken és egyetemeken. A polgári forradakmak eredeti követelése a jog előtti egyenlőség és a mindenkit megillető egyenlő méltóság volt. Mi lett ebből? Minden képzésben, munkahelyen, pozícióban ugyanabban az arányban kell lenniük mindenféle tulajdonság képviselőinek, mint a lakosságban. A fő tulajdonságok: bőrszín, átlagostól eltérő szexuális preferenciák, nem, átszabott nem (gender), mindenféle sérülések és korlátozottságok. A képességek nem számítanak, az ezen tulajdonságok szerinti kisebbségeknek a vállalatvezetésben ugyanúgy meg kell jelenniük, mint a repülésirányításban és a hadseregben.

A politika, ami régen a társadalomban elfoglalt hely szerint szerveződő csoportok érdekképviseletét jelentette, átalakult a morál és a történelem jó oldala kizárólagos birtoklásává és az ellenfél totális megsemmisítésének igényévé. Mi képviseljük az igazságot és a tisztességet, ők a korrupciót, az árulást, a hazugságot. A baloldal rég hátat fordított létezése értelmének, a bérből és fizetésből élők képviseletének, a társadalom peremére szorultakkal való szolidaritásnak, ehelyett – összefogva a valahai liberálisokkal – a fentebb leírt fejlődés apologétái és előmozdítói. Jobb híján balliberálisoknak nevezik őket, noha irányításuk alatt nőnek a társadalmi különbségek és sérülnek a szabadságjogok.

A jobboldal szinte végzetes vereséget szenvedett. Kudarcot vallott, mint a hagyományok őrzője, mint az egyházak szövetségese. Gyengének, következetlennek, ellenállásra képtelennek bizonyult, ezért a legtöbb országban behódolt az elfajult racionalizmus, az elfajult baloldal és az elfajult liberalizmus szövetségének, átvette ideológiáját. Kivételes a konzervativizmus magyar változatának sikere – bár éppen most kifáradni látszik. Csak egy választásnyira vagyunk attól, hogy nálunk is többségre jusson a globális balliberalizmus. Ugyancsak kivételes a jobboldal visszatérése az USA-ban Trump elnökkel. Még nem tudjuk, hogy újra feltámadt-e, vagy csak a hattyúdalát látjuk.

A társadalmi kohéziót a több évtizedes balliberális hegemónia szétzilálta. A kisebbségek jogainak állandó hangsúlyozása a többség jogaival szemben, a többség folyamatos kárhoztatása, átnevelése, a képességek devalválása, az egyén elszakítása bármiféle közösségtől – kivéve a kisebbségi tulajdonságok által létrehozott álközösségeket, ld. „LMBTQ közösség” – megtette a maga hatását. A legfeltűnőbb a születési ráta csökkenése a reprodukciós szint alá. A nyugati társadalmak egyszerűen nem akarnak fennmaradni. Nem látnak célt és értelmet kultúrájuk megőrzésében, átengedik a terepet, szálláshelyüket másoknak. Sőt, nem csak passzívan átengedik, egyenesen elősegítik egy másik kultúra betelepedését. Vágynak az erős, öntudatos vallás képviselőire, vágynak rá, hogy alávethessék magukat, és ezzel végre megszabaduljanak a kínzó ürességtől. Michel Houellebecq regénye, a Behódolás nem disztópia volt, hanem prófécia.

Miközben a nők egyenlőségének a tagadása, a rasszizmus, a pedofília, az ateizmus üldözése, a homofóbia tilos nyugaton, nem szabad bírálni az iszlám vallást ugyanezekért. Az „iszlamofóbia” konstrukciója segítségével elfojtanak minden jogos aggodalmat és nyilvános felszólamlást az iszlám térhódítása miatt.

Nagy-Britanniában letartóztattak egy férfit és feleségét a gyerekeik jelenlétében, mert bírálták az egyik gyerek iskoláját. Ugyanakkor az antiszemita uszítás és tüntetés szabadon folyhat, rendőri védelem alatt. A BBC iskolarádiója külön műsorral kedveskedik a Ramadán vége, a Eid al-Fitr megünneplése alkalmából, imajavaslattal is szolgál és sok más segédanyagot kínál – ahogy a Twinkl globális oktatási anyagokat gyártó cég is.