A parti úti mészárlás 1978. március 11-én történt, amikor palesztin fegyveresek eltérítettek egy autóbuszt az izraeli parti autópályán, és meggyilkolták az utasokat; a támadás következtében 38 izraeli civil, köztük 13 gyermek halt meg, míg további 76-an megsebesültek. A támadást a befolyásos palesztin terrorista vezető, Kalil al-Wazir (más néven Abu Dzsihád) tervelte ki, és a Fatah, az al-Wazir és Jasszer Arafat által 1959-ben közösen alapított palesztin nacionalista párt és terrorszervezet hajtotta végre. A Fatah a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) legerősebb frakciója volt. A fegyveresek eredeti terve az volt, hogy elfoglalnak egy luxushotelt az izraeli Tel-Aviv városában, és turistákat és külföldi nagyköveteket ejtenek túszul, hogy kicseréljék őket izraeli börtönökben lévő palesztin elítéltekre.
A terrorakció időzítésével elsősorban az volt a céljuk, hogy aláássák a Menachem Begin és Anvar Szadat közötti izraeli-egyiptomi béketárgyalásokat, és kárt okozzanak Izrael turisztikai szektorának. Azonban egy navigációs hiba miatt a támadók 64 kilométerre északra kerültek a célpontjuktól, és kénytelenek voltak alternatív közlekedési módot találni a céljukhoz.
Izrael a tervezett támadásról a Shin Bet egyik, Szobalány fedőnevű forrásától kapott információt, aki egy jeruzsálemi rejtekhelyen találkozott Ámosz Gilad izraeli katonai hírszerzővel, és tájékoztatta őt a tervekről. Az értesülést megerősítették a PFSZ ciprusi irodáinak lehallgatásai. Az izraeli hírszerzés megállapította a PFSZ-osztag bázisának a helyét a damúri tengerparton, megtudta a támadók nevét, és rájött, hogy a tervezett rajtaütés célja az Egyiptommal folytatott béketárgyalások megzavarása. Izrael 1978. március 5-én katonai műveletet indított a tervezett támadás megelőzésére. A Sajetet 13 haditengerészeti kommandó rajtaütött a PFSZ damúri bázisán, hogy megsemmisítsék az osztagot, de csak az egyik épületben tartózkodókat ölték meg, míg a közeli épületben tartózkodók, akik nem jöttek ki és nem nyitottak tüzet, túlélték a rajtaütést.
Miután hírszerzési információ érkezett Szobalánytól, hogy a PFSZ-osztagnak nem az összes tagját ölték meg, Gilad azt követelte, hogy a kommandósokat küldjék újra a megmaradt gerillák felszámolására, azzal érvelve, hogy mivel Abu Dzsihád most már tudta, hogy Izrael tud a terveiről, ez korábbi támadásra fogja ösztönözni. De Ezer Weizman védelmi miniszter, nem akarva, hogy a címlapokon egy Libanon elleni izraeli rajtaütés árnyékot vessen közelgő Pentagon-beli látogatására, elutasította egy újabb ilyen küldetés engedélyezését. A túlélő gerillák folytatták a támadás végrehajtását
A tizenegy túlélő a Tel-Avivtól északra fekvő Ma’agan Michael kibuc közelében lévő parton szállt partra. A viharos időjárás miatt elvesztették a tájékozódási képességüket, és azt hitték, hogy Cipruson értek földet. Találkoztak Gail Rubin amerikai fotóssal, aki éppen természetfotókat készített a parton, és megkérdezték tőle, hol vannak. Megkönnyebbülten hallották, hogy Izraelben vannak. Azután megölték Gailt.
Majd a parti autópálya felé vették az irányt, felmentek rá, ahol válogatás nélkül tüzet nyitottak a közlekedő izraeli civil gépjárművekre.
Később elraboltak egy taxit és egy civil buszt is az utasokkal együtt.
Jákov Paz, az Izraeli Védelmi Erők egy szolgálaton kívüli katonája, aki véletlenül a helyszínen tartózkodott, megpróbált közbelépni, de a terroristák megölték.
A terroristák egy második buszt is eltérítettek, az első busz utasait pedig a másodikba kényszerítették.
Útközben gránátokat dobáltak és tüzet nyitottak más járművekre, és egy utast meggyilkoltak, majd kidobták a holttestét a buszból az útra.
Az izraeli hatóságok Herclija közelében úttorlasszal próbálták megállítani az eltérített buszt.
Amikor a buszt sikerült feltartóztatni, a terroristák tömegmészárlásba kezdtek, és rengeteg utast meggyilkoltak.
Aszaf Hefetz, az izraeli rendőrség terrorelhárító egységének vezetője, az egysége megérkezése előtt tűzharcba keveredett a terroristákkal. Kettőt megölt, mielőtt ő maga is megsérült. Bátorságáért az Izraeli Rendőrség Bátorság Érdemérmével tüntették ki.
A támadást Dalal Mugrabi vezette, akit a „palesztin” hatóságok mai napig hősként ünnepelnek.
Nevét számos „palesztin” iskola és utca viseli, és a hivatalos tananyagban is szerepel, mint ,,nemzeti hős”.
Ma „Palesztinában” mindenütt plakátokon és pólókon látni a fényképét. “Dalal nővérei” csoportokat alakítottak az egyetemeken. 2010-ben városi teret neveztek el a tiszteletére. 2017-ben egy női központot neveztek el Mughrabiról, amelyet részben az ENSZ genderegyenlőségi és női felhatalmazási szervezete és a norvég kormány pénzéből hoztak létre.
(Harmath Gábor Facebook-bejegyzését szerkesztőségünk egészítette ki)
A terrortámadásban 38 civilt gyilkoltak meg, köztük 13 gyermeket:
- Revital (Tali) Aharonovics (14)
- Naomi Elichai (18)
- Erez Alfred (5)
- Jichak Alfred (44)
- Galit Ankwa (2)
- Jichak (Jicik) Ankwa (10)
- Haviv Ankwa (38)
- Mathilda (Mathy) Askenázi-Daniel (68)
- Jehuda Baszterman (32)
- Rina Buskenics (34)
- Dov Buhkenics (36)
- Liat Gal-On (6)
- Sim’aon Glotman (43)
- Amnon Drori (43)
- Naama Hadani (5)
- Ilan Hohman (3)
- Roi Hohman (6)
- Rebecca Hohman (28)
- Mordeháj (Moti) Zit (9)
- Josef Keloani (66)
- Malka Leibovitcc-Wiess (58)
- Ciona Lozia-Cohen (32)
- Abraham Lozia (37)
- Otari Mansurov (37)
- Yoav (Yoavi) Meshkel (6)
- Tuvia Rozner (53)
- Gail Rubin (40)
- Meir Segal (73)
- Katy (Rina) Sosensky (49)
- Joseph Sosensky (56)
- Zvi (Zvika) Eshet (46)
- Omry Tel-Oren (14)
—
Baruch Dajan HaEmet
A szerző
