Helyszíni tapasztalatok és kutatások alapján
Apartheid: faji elkülönítés és megkülönböztetés
Fontosnak tartom, hogy két, külföldi turistákkal történt esetet leírjak, mielőtt a lényegre térek.
2023 március 18-án, két német turista bement Nabluszba (a bibliai Sikem zsidó városa, ami az Oslo II. Egyezmény alapján 1995 óta a „Palesztin” Hatóság területe) izraeli rendszámú, héber feliratos bérelt autóval, hogy meglátogassák József sírját (ősi zsidó szent hely).
Megtámadták őket a „palesztin” identitású muszlim arabok, majd gyalog kellett elmenekülniük, véresen és összeverve. És miért? Mert zsidóknak hitték őket az arabok. Csupán a szerencsén múlt, hogy nem gyilkolták meg őket.
A másik eset egy olasz turistával történt, akit 2023 április 7-én Tel-Avivban meggyilkolt egy „palesztin” (arab) terrorista. Alessandro Parini olasz orvost Izraelbe érkezése első napján meggyilkolta egy „palesztin” identitású muszlim arab terrorista Allah nevében, vallási és etnikai alapon, mert zsidónak hitte a merénylő. A „palesztinok” (arabok) nagy része ünnepelte az olasz turista meggyilkolását, és dicsőítették a terroristát.
Izrael lakossága elérte a 10 millió főt, a lakosság 20-21%- a arab etnikumú, és izraeli állampolgárként teljes jogú állampolgárok.
Nincsen állami diszkrimináció velük szemben, bár tény, hogy társadalmi szinten érhetik őket hátrányos megkülönböztetések, aminek a „palesztin” (arab) iszlám terrorizmus az oka és az attól való félelem, gyanakvás és előítélet.
Ezzel szemben se a Gázai övezet „palesztin” (arab) államában, sem pedig „Ciszjordánia” (Júdea- Szamária) A zónájában a „Palesztin” Hatóság területén nem él egyetlen zsidó sem. Sőt, ezekre a „palesztin” irányítású területekre zsidóknak belépni egyenesen életveszélyes.
Izraelben két hivatalos nyelv van: a héber és az arab.
Az izraeli állami intézmények (például busztársaság, vasúttársaság, hivatalok stb…) héberül és arabul működnek.
Az izraeli utcatáblák három nyelvűek: héberül, arabul és angolul.
Ezzel szemben a gázai „palesztin”(arab) államban és a „Palesztin” Hatóság területén kizárólag az arab nyelv a hivatalos, csak arab nyelv van az állami intézményekben, közigazgatásban, utcatáblákon.
Az Oslói-megállapodások (izraeli – „palesztin” békemegállapodás, 1993-1995) értelmében a „Palesztin” Hatóságnak (továbbiakban PH) biztosítania kell a területén lévő zsidó szent helyeknek( Nablusz / Schem – József sírja) a biztonságos látogatását a zsidók számára. Mégis kizárólag erős izraeli katonai kísérettel látogatható, mivel a PH nem tesz semmit a zarándokló zsidók biztonsága érdekében a folyamatos „palesztin” terrorveszély és lázongók ellenére sem, sőt, a „palesztinok” rendszeresen akadályozzák a zsidó szent helyekhez való eljutást, és többször meg is rongálták a sírhelyet, valamint több terrortámadást elkövettek már az ide zarándokló zsidók ellen.
A PH nem tartja be a megállapodásnak ezen rá eső részét.
De az Izraelben található mecseteket, muszlim szent helyeket akadály nélkül, zavartalanul és biztonságosan látogathatják a muszlim arabok.
Hát, ez sem egy apartheid államra jellemző.
Izraelben több mint 400 mecset található, viszont Júdea – Szamária A zónájában a „Palesztin” Hatóság területén és a Gázai övezet „palesztin”(arab) államában egyetlen zsinagóga sincs.
Izraelben a zsidók nyugodtan adhatnak el araboknak, vehetnek araboktól ingatlanokat.
De a „palesztin” törvény szerint tilos, hogy az arabok ingatlanokat adjanak el zsidóknak. Ezt hívják zsidógyűlöletnek, rasszizmusnak, apartheidnek és antiszemitizmusnak.
(A „Palesztin” Általános Hírszerző Szolgálat ügynökei 2023 május 8-án letartóztattak egy arab ingatlanközvetítőt, aki arab otthonokat talál és ad el zsidóknak Hebronban.)
Az izraeli David Ben Gurion Nemzetközi Repülőtéren külön imahelyek vannak kialakítva a muszlimok számára, hogy zavartalanul tudjanak imádkozni és gyakorolni a hitüket. Ez nem „apartheid”, hanem demokrácia és a vallások tiszteletben tartása.
Viszont tudtommal egyetlen muszlim ország repülőterén sincsen egyetlen zsinagóga sem, hogy a zsidók nyugodtan tudjanak imádkozni.
Izraelben még iszlám saría bíróság is van, a muszlim arab izraeli állampolgárok érdekében.
Ez része az izraeli jogrendszer kisebbségek jogainak biztosítására irányuló rendszerének.
Nyilván az izraeli törvények minden izraelire vonatkoznak, viszont bizonyos esetekben a muszlim arab izraeli dönthet úgy, hogy egyes ügyekben (például házasság – válás, öröklési ügyek) az iszlám saría bírósághoz fordul az izraeli bíróság helyett, hogy az iszlám törvényt érvényesítse, természetesen amennyiben az adott ügyben a Saría törvény nem ütközik Izrael Állam törvényeivel.
A Knesszetben (izraeli parlament) három arab párt is van (Ra’am, Hadas-Tal, Balad pártok).
Az arab Ra’am párt még a 2021- 2022 évi Lapid- Benett kormánykoalícióban is benne volt.
Ezzel szemben a „palesztin” parlamentben nincs egyetlen zsidó sem.
Izraelben kivétel nélkül ugyanazok a törvények vonatkoznak mind a zsidó, mind az arab, mind pedig a más etnikumú izraeli állampolgárokra.
Az izraeli hadseregben (IDF) a zsidókon kívül szolgálnak arabok és más etnikumúak is, még magas pozíciókban is.
(A 2023 október 7- én kirobbant gázai háborúban is harcolnak muszlim, beduin, arab (drúz), cserkesz és örmény izraeli katonák is.)
Az izraeli egészségügyben a zsidókon kívül szintén vannak arab (drúz) és más etnikumú orvosok, professzorok, ápolók, mentősök stb…
Az izraeli rendőrségben a zsidókon kívül arabok és más etnikumúak is szolgálnak.
Az izraeli igazságszolgáltatásban a zsidók mellett szintén vannak arabok is.
Az izraeli bírósági rendszerben szintén dolgoznak arab bírák is (például Salim Joubran, aki arab-keresztény bíróként dolgozott az izraeli Legfelsőbb Bíróságon, és jelentős szerepet játszott az izraeli jogalkotásban).
Izraelben etnikai hovatartozástól függetlenül mindenkinek megvan a lehetősége, hogy karriert és egzisztenciát építsen.
Tehát nincsen „apartheid”, nincsen etnikai megkülönböztetés.
Ezzel szemben a „palesztin” területeken, a Gázai övezetben és a „Palesztin” Hatóság kormányzóságai alatt se a rendvédelemben, se az egészségügyben, se a rendőrségben, sem pedig az igazságszolgáltatásban nincs egyetlen zsidó sem.
A Templom-hegynek a vallási rendjéért 1967 óta a jordán Waqf iszlám vallási hatóság felel, míg a biztonságért az Izraeli Határrendőrség.
Az Izraeli Határrendőrség minden rendbontó ellen fellép, legyen akár zsidó, akár arab, nincsen etnikai megkülönböztetés( függetlenül attól hogy az esetek túlnyomó részében az arabok követnek el rendbontást).
A Templom-hegyre az arabok szabadon mehetnek, bármikor.
Ezzel szemben a zsidók nem mehetnek be akármikor, hanem csak a nap meghatározott szakaszaiban, rövid ideig, erős rendőri védelem alatt, és nem is imádkozhatnak, és nem emelhetnek fel izraeli zászlót, betartva a Waqf szabályait.
Nos, itt sem tapasztalom, hogy „izraeli apartheid” lenne az arabokkal vagy másokkal szemben.
Most térjünk rá a Júdea-Szamáriát („Ciszjordánia”, nyugati part, West Bank) elkerítő biztonsági betonfalra.
Ezt a biztonsági betonfalat 2002 után a második intifáda („palesztin” terrorháború Izrael ellen) miatt húzták fel az izraeli állampolgárok (arabok, zsidók stb…) védelme érdekében.
A biztonsági betonfal felhúzása óta körülbelül 80- 85% al csökkent a „palesztinok” (arabok) által elkövetett terrortámadások száma.
Nos, ez sem „apartheid”, hanem a biztonságos, nyugodt élethez való alapjog.
Az utakon lévő katonai ellenőrzőpontokkal ugyanez a helyzet, amelyeket az 1990- es években az első intifáda idején helyeztek el és szintén az arab terrorizmus miatt van szükség erre, az emberek védelme érdekében. Az ellenőrzőpontokon mindenkinek átkell haladni, zsidónak és arabnak egyaránt, nincsen etnikai megkülönböztetés.
Nos, ez sem „apartheid”, hanem a biztonságos élet védelmében tett óvintézkedés.
Most térjünk rá az otthonok lerombolására.
Kizárólag kétféle okból rombolnak le „palesztin” házakat: illegálisan épített, és / vagy terrorista háza.
Az első, az illegálisan épített házak azok, amelyeket engedély nélkül építettek izraeli fennhatóságú területre, ezek így illegális földfoglalásnak minősülnek, amelyek az illegalitás mellett még bizonyos esetekben veszélyeztethetik Izrael biztonságát, ezért lerombolják.
A második házrombolás a „palesztin” terrorizmus miatt van. Az izraeli hadsereg a Legfelsőbb Bíróság elbírálásával és engedélyével gazdasági szankcióként, valamint esetleges elrettentésképpen lerombolja az olyan terroristák házait, akik halálos kimenetelű, gyilkos terrortámadást követtek el.
Bár tény, hogy ez a módszer nem feltétlenül hatásos a terrorizmus elrettentésében, mivel ezeket a lerombolt házakat általában újjáépítik szimpatizánsok támogatásával, viszont annál több gyűlöletet szül az amúgy is ellenségeskedő „palesztin”(arab) társadalom körében.
Végszó:
Ez a Közel-Kelet, és ezen régió kultúrája merőben eltér a nyugati civilizációtól.
Ezért az izraeli valóságot, eseményeket, az izraeli-„palesztin” (arab/ iszlám) konfliktust kizárólag a hírekből nem lehet megismerni.
Alapos és mélyreható kutatás szükséges ahhoz, hogy az ember egy a valósággal megegyező korrekt képet kapjon.
Nos, az előbb leírt tények alapján joggal kijelenthető, hogy az Izraelről elterjesztett „apartheid” narratíva aljas rágalom.H
A szerző
