The Forward Archives/Chana Pollack
Az első kínai vendéglők Amerikában az aranyláz kezdetén, 1849-ben nyíltak meg. Sanghaji vagy más kikötőkből származó vendéglősök alapították őket, akiknek már volt tapasztalatuk amerikaiakkal. 1870 után New Yorkban is megtelepedtek. amikor egy ennél sokkal nagyobb bevándorlási hullámmal írek, németek, olaszok, kelet-európaiak, köztük oroszok és magyarok is partra szálltak.
A XIX. század végétől cikkeztek a zsidó sajtóban a kínai étterem felkeresésének karácsonyi szokásáról, és elítélőleg. 1899-ben az American Hebrew megrótta a nem kóser étkezőket felkereső zsidókat. Ugyanis a kínai éttermekben gyakran sertéshússal főztek. A szokásnak hódolók – még ha otthon szigorúan tartották is a kóserséget – a töltött gombócokat (wonton) „biztonságos tréflinek” tekintették, hiszen a hús nem látszik… Ez a tréfás fogalom a II. világháború után, az ötvenes években kapott lábra. Gaye Tuchman és Harry G. Levine 1992-es tudományos dolgozatukban, a “Safe Treyf”-ben (Biztonságos tréfli) azt írták, hogy a kínai ételeket nyugodtan haza lehet vinni, és a jiddische máme előtt megenni. Ugyanekkor kínai vendéglősök a növekvő zsidó piac hatására sertéshús és rákok nélkül kezdték készíteni a hagyományos fogásaikat. A wonton levest pedig átnevezték kreplach levesre.
Hogyan alakult ki ez a szokás? Mind a zsidó, mind a kínai bevándorlók még a beilleszkedés elején tartottak. Egyik nép – mint a két legnagyobb nem keresztény populáció – sem tartja a karácsonyt. A kínai éttermekben nincs keresztény dekoráció, mint az olasz éttermekben. Az év 365 napján nyitva tartanak, húsvétkor, a többi keresztény ünnepen és vasárnap is. A kínai konyha nem keveri a tejes és a húsos ételeket. A két népnek nincs a történetében ellenségeskedés. Philip Roth szerint „úgy tűnik nekem, hogy az egyetlen nép, amelyiktől nem félnek a zsidók, a kínai” (A Portnoy-kór).
A szokás az első, már az Egyesült Államokban született generáció révén, New Yorkból terjedt el, ma már Amerika-szerte hagyomány. 2016-ban, amikor a karácsonyeste és hanuka első estéje egybe esett, egyes amerikai rabbik egyenesen kínai ételeket zsidó ételekkel vegyesen kínáltak a híveiknek. Mivel egyikük nő, aligha ortodoxokról van szó…
Joshua Eli Plaut rabbi, a „Kóser karácsony” c. könyv szerzője szerint a zsidók számára mindig probléma volt, hogy mit csináljanak karácsonykor. Theodor Herzlnek ugyan karácsonyfa állt a szalonjában, de amikor a bécsi főrabbi, meglátogatta, naplója tanúsága szerint aggódott, hogy nem ütközik-e meg rajta.
„Az elmúlt 35 évben a kínai éttermek karácsonykor valóban egyfajta ideiglenes közösséggé váltak, ahol az Egyesült Államokban élő zsidók összegyűlhetnek, hogy együtt legyenek a barátaikkal és a családjukkal. Ez szekuláris módja a karácsony megünneplésének, de egyben olyan időtöltés is, amikor kizárhatjuk a karácsonyt, és biztonságos környezetben kinyilváníthatjuk zsidó identitásunkat” – véli a rabbi.
A másik karácsonyi zsidó szokás Amerikában a moziba járás. A bevándorlók szegények voltak, de a filléres (vagy inkább 1-5 centes) mozit megengedhették maguknak. A mai napig sokan a kínai étteremben elköltött ebéd után moziba mennek.
A szerző
