A cionista Zsidó Szemle száz évvel ezelőtti, 1925. február 15-i számának nyitócikke: “Albert Einstein, a világhírű tudós a magyar zsidósághoz!”
Einstein üzenete így szólt:
A zsidó népi öntudatnak és a zsidó méltóságnak legveszedelmesebb ellensége a zsíros elburjánzás, vagyis a jólét és gazdaság szülte meggyőződés-nélküliség. Ez mintegy kifejezése a környékező nemzsidó világtól való függésnek, amelyet a zsidó közösségérzetnek lazulása csak táplál. Az ember értéke csak növekedhet, ha az a közönségen belül bontakozik ki: mily nagy tehát annak a zsidónak erkölcsi vesztesége, ki elvesztette a kapcsolatot saját népével és akit a vendéglátó nemzet mint idegent megvet. Ez a helyzet igen gyakran a leghitványabb és legsivárabb önzésre vezet. Jelenleg különösen nagy a külső nyomás, mely reánehezedik a zsidó népre. De éppen ez üdvös nekünk! Életre támadt a zsidó közösségtudatnak megújhodása, melyről az előző nemzedék még álmodni sem merészelt. Az újraéledt zsidó egyetakarás érzésének hatása alatt a munkás és körültekintő vezetők a legyőzhetetlennek látszó akadályok ellenére is megvalósították a palesztinai kolonizációt, mely szép eredményeket ért el már eddig is s amelynek tartós sikere: az én igaz hitem. Ennek a munkának az értéke az egész világ zsidósága számára fölötte nagy. Palesztina középpontja lesz minden zsidó kultúrának, menedéke az elnyomottaknak, színhelye a bennünket egyesítő ideál megerősödésének és orvosszere az egész világ zsidósága belső gyógyulásának. Magyar zsidók, mutassátok meg, hogy nem maradtok el zsidó testvéreitek mögött!
A lap a fenti levélhez azt a kommentárt fűzte hozzá, hogy “Jeruzsálem Makótól több ezer kilométerre fekszik és a magyarországi zsidóság túlnyomó többsége lelkileg még ennél is sokkalta távolabbra esik.” A cikk lényegre törően és ridegen állapította meg, hogy a magyar zsidók, ha már teljesen elszakadtak az őseik földjéhez kötő hittől, legalább önös érdekből feltehetnék a kérdést: nem jobb-e nekik, ha létrejön egy zsidó állam? “A magyar zsidóság nem idealizmusból – mert hisz az már rég kiveszett belőle – hanem puszta egoizmusból fel (kéne) vesse a kérdést: bizonytalan helyzetében vajon hová fordulhat, ha netalán a sors kegyetlen keze hazátlanná sújtja, vajon hol talál menedéket?”
A kommentár így zárul: “Ideális, pszichológiai momentumok kihagyásával is, vég nélkül tudnók felsorakoztatni azokat a praktikus, gyakorlati okokat, melyek a magyarországi zsidóságnak Palesztina iránti érdeklődését indokolttá tennék. A magyarországi zsidóság azonban csak akkor fog ennek tudatára ébredni, és akkoron fog jelentkezni, ha már a zsidóország előnyeit könnyen és biztosan lehet élvezni. Akkor azonban kérdezni fogják tőlük: hol voltatok az építkezésnél?”
A szerző
