Ron Dermer
Avi Abelow Facebook-bejegyzésének fordítása
Az izraeli háborús erőfeszítések egyik leginkább félreértett, a sajtóban alig taglalt jelentős fejleménye Netanjahu nemrégiben hozott döntése, miszerint a hírszerző szolgálatok vezetői helyett Ron Dermer stratégiai ügyekért felelős minisztert nevezte ki a tűzszüneti/túsztárgyalások vezetőjének.
Ez sokkal több, mint egy egyszerű személyi váltás – ez földindulásszerű fellépés az izraeli mélyállam ellen, amely évek óta az amerikai külpolitikai elittől kapja az utasításokat.
Most, hogy Biden távozott, Trump pedig aktívan és gyorsan halad a washingtoni mélyállam lebontásában, Netanjahu végre olyan helyzetben van, hogy ugyanezt megteheti Izraelben! Valami, amire Izrael miniszterelnökeként eltöltött évei alatt soha nem volt képes.
(Mellékesen: Elon Musk nemrég gyönyörűen és tömören elmagyarázta a „mélyállam” fogalmát – kifejtve, hogy azokat a nem megválasztott, kormányzati és a közszférában dolgozó karrieristákra jelenti, akik a nép akaratát képviselő, választott tisztségviselők mandátumával szemben irányítják egy ország politikáját).
Izraelben a mélyállam túl régóta ássa alá a választott kormány akaratát, megtorpedózza a kinevezéseket a vezetői és alacsonyabb beosztásokra, és arra használja fel a válságokat, hogy az eseményeket manipulálva inkább külföldi érdekeket szolgáljon, mint Izrael biztonságát és szuverenitását, ahogy azt a nép akaratával megszavazták.
Ez leginkább az október 7-i mészárlás előtti igazságügyireform-ellenes tüntetéseken mutatkozott meg, ahol a Biden-kormányzat és a külföldi finanszírozás által támogatott elit megpróbálta meghiúsítani az izraeli választók akaratát, akik az igazságügyi reformra szavaztak!
Ez nyilvánvaló volt az október 7-i tragédiához vezető kudarcokban is: az egész mélyállam intézményrendszere aktívan támogatta az IDF lázadását, amely arra indította iszlámnáci ellenségeinket, hogy elindítsák tervezett támadásukat az erejét vesztett IDF ellen.
Mindezek mellett az izraeli mélyállam állandóan akadályokat gördített Netanjahu erőfeszítései elé, hogy a háborút úgy vezesse, hogy az valódi győzelmet biztosítson a minket körülvevő iszlámnáci ellenségeink felett. Nem volt képes a megfelelő stratégiát végrehajtani a kormány meghatározott háborús céljainak megfelelően, folyamatosan ellenezte a kormány háborús irányelveit, valamint folyamatosan olyan bizalmas információkat szivárogtatott ki a sajtónak, amelyek ártottak a háborús erőfeszítéseknek és a túsztárgyalásoknak.
*** Amint arról órákkal ezelőtt Izraelben is beszámoltak***
Egy magas rangú, a részleteket ismerő tisztviselő a titkosszolgálat vezetője ellen ezeket hozta fel:
A hat túszunk egy fordulóban történő szabadon bocsátásának biztosítása, valamint a négy elesett túsz holnapi hazatérése annak az eredménye, hogy a miniszterelnök a tárgyalócsoport összetételének megváltoztatásáról döntött.
Az új csapat megváltoztatta a dinamikát, és valódi tárgyalást vezetett a puszta engedmények helyett. Véget vetett a miniszterelnök és a politikai vezetés elleni folyamatos és elfogult tájékoztatásnak is, ami csak felbátorította a Hamászt, hogy ne engedjen, és fokozza követeléseit.
Ezért mondom, hogy minden olyan elemzés, amelyet a médiában az elmúlt években az igazságügyi reformról, a háborúról vagy a túszhelyzetről olvashattunk, és amely figyelmen kívül hagyja a mélyállam befolyását mindezen eseményekre a-z-ig, egyszerűen nem hiteles – nem veszi figyelembe az Izraelben zajló eseményeket mozgató valódi háttértörténetet.
Itt lép a színre Ron Dermer, aki jobban ismeri az amerikai politikai rendszert, mint bárki más Izraelben, kivéve Netanjahut. Lapiddal ellentétben, aki igyekezett behízelegni magát a washingtoni mélyállam progresszív elitjénél, Dermer mélyen érti, hogyan működik az amerikai külpolitikai gépezet.
Dermer kinevezése azt jelenti, hogy Netanjahu végre elindul a mélyállam izraeli döntéshozatali folyamatot uraló befolyásának lebontása felé.
Közvetlen célja egyértelmű: felszámolni a Hamászt és hazahozni annyi túszt, amennyit csak lehet, anélkül, hogy megbéklyózná Izrael saját bürokratikus elitjének szabotázsa.Ezzel szemben az izraeli titkosszolgálat vezetője, Ronen Bar, aki eddig aktívan részt vett a tárgyalások vezetésében, erősen kötődik az izraeli mélyállamhoz,
Bármennyire is nehéz ezt elfogadni, Bar sok akciója ebben a háborúban és a tárgyalások során nem a győzelem elérését és az összes túszunk megmentését szolgálta, hanem a túszok kiszabadítása érdekében a megadást sürgette, megakadályozva Izraelt abban, hogy döntő győzelmet arasson.
Fontos megérteni, hogy az évek során a biztonsági szolgálatoknál végzett szent munkája mellett Ronen Bar bárki másnál inkább, személyesen felelős azért, hogy az IDF október 7-én kudarcot vallott az izraeliek megvédésében.
Az izraeli médiában megjelent beszámolók olyan információkat tártak fel, hogy Ronen Bar már hajnali 3 óra körül tudott az invázióról, és különleges titkosszolgálati csapatokat küldött a gázai határ menti településekbe magas rangú tisztviselők megmentésére.
Nemcsak hogy reggel fél hétig nem tájékoztatta a miniszterelnököt a helyzetről, amikor az invázió már megkezdődött, de még az IDF-et sem figyelmeztette, hogy ébresszék fel a katonákat és foglalják el a pozícióikat a gázai határkerítés mentén. hogy felkészüljenek az invázió megakadályozására!
A titkosszolgálat által adott hivatalos magyarázat szerint
azt hitték, hogy csak két közösség elleni támadás lesz, néhány túsz ejtésével.
Erről többször is beszámolt Ajala Csaszon izraeli riporter az izraeli 11-es csatornán.
El tudják képzelni ezt az aljas magyarázatot? Csak két közösség és néhány túsz, ezért nem figyelmeztette a hadsereget vagy a miniszterelnököt????
És ez csak egy a Ronen Bar vezetése alatt működő hírszerző szolgálat szörnyű hibái közül, amelyek az október 7-i pusztító kudarchoz vezettek.
Október 8-án ki kellett volna rúgni, de a mélyállam őrjöngött volna, így a mai napig a pozíciójában maradt, és csak most, Trump győzelme után érzi úgy Netanjahu, hogy leválthatja őt a tárgyalásokon.
A politikai fronton Bar megértette, hogy a Hamász követeléseinek való behódolás politikailag tönkre tenné Netanjahut. Mivel leginkább a Netanjahu kormányának megbuktatására törekvő igazságügyi elitnek és a külföldről támogatott tiltakozó mozgalomnak fogadott hűséget.
Most koncentráljunk a túszok miatti tiltakozó mozgalomra. Ha valóban a túszkérdés lenne az egyetlen kérdés, ami a túszok miatti tiltakozó mozgalom vezetőit érdekelte volna, akkor a Hamásznak nyújtott segélyek leállításáért tüntetnének, tiltakoznának az ENSZ, az UNRWA, a Nemzetközi Vöröskereszt, Egyiptom, Katar és Európa ellen – mind a Hamász kegyetlenkedéseinek elősegítői, akiknek módjukban állna a Hamászt a túszaink kiszabadítására kényszeríteni. De nem, az első naptól fogva inkább úgy döntöttek, hogy tiltakozásukat kizárólag az izraeli kormány ellen irányítják, sőt, olyan szörnyűségeket terjesztenek, mint hogy Netanjahu politikai okokból azt akarja, hogy a túszok Gázában haljanak meg.
Ez mindent elárul, amit tudnunk kell a valódi programjukról.
Amíg Izraelnek nem sikerül teljes győzelmet aratnia, addig Netanjahu marad a kényelmes bűnbak. Egy teljes katonai siker – a hadsereg és a titkosszolgálat vezetőinek betartása ellenére – leleplezné a katonai vezetés, a biztonsági szolgálatok és a mélyállam ügynökeinek balfogásait, akik évek óta rosszul irányítják Izrael védelmét, és rosszul vezetik a háborút.
Bármilyen szomorúan hangzik is, ezért van az, hogy olyan figurák, mint Ronen Bar és Halevi, az IDF vezérkari főnöke úgy vezették a háborút, hogy Izraelnek lényegében meg kelljen adnia magát, miközben a Hamász marad hatalmon Gázában. Ez a mélyállam érdekeit szolgálja, hogy meggyengítse Netanjahut és kormányát.
Dermer ezzel szemben érti a stratégiai játékot, mind a geopolitikai, mind a belpolitikai fronton.
Most, hogy az amerikai mélyállamot Trump lebontja, Netanjahu lassan, de biztosan megtette az első lépést az izraeli mélyállam lebontására, hogy olyan vezetéssel helyettesítse, amely Izrael népét szolgálja, nem pedig külföldi érdekeket, amelyek Izraelt a mélyállam ellenőrzése alatt akarják tartani.
A jobboldalon sokan azt kívánják, bárcsak gyorsabban történne ez a folyamat, de ez Trump hivatalba lépése előtt nem volt lehetséges. És jelenleg egyetlen más reális miniszterelnöki opció sem rendelkezik azzal a szívóssággal, mint Netanjahu, hogy ellenálljon a baloldali szekta és a mélyállam berögzült bürokratikus elitje hatalmas nyomásának.
A fotelkritikusok panaszkodhatnak Netanjahura, de Izrael túléléséért navigálni egy iszlámonáci ellenségekkel teli régióban, ezeken az alattomos belső vizeken nem kis feladat.
Ez nem csak a háborús stratégiáról szól. Hanem Izrael, mint szuverén zsidó állam jövőjéről, amely mentes a külföldi manipulációtól és a belső szabotázstól.
Netanjahu biztonságos partok felé kormányozza Izrael zsidó államát, biztosítva, hogy Izrael vezetése az izraeli népnek – és nem a nem választott mélyállami apparátusnak – tartozik elszámolással, amely túl sokáig dolgozott az izraeli érdekek ellen.
A mélyállami elit és médiaszövetségesei zajongása csak az – zajongás. Jelentéktelenné fog válni, ahogy Netanjahu folytatja az országot fojtogató hatalmuk lebontását. Az igazi történet a színfalak mögött bontakozik ki, és ez a történet Izrael szuverenitásának visszaszerzéséről szól azoktól, akik megpróbálták aláásni. A mélyállam végre lelepleződik és meggyengül.
Ezért Dermer kinevezése nem csupán adminisztratív döntés – ez sorsdöntő pillanat Izraelnek a saját függetlenségéért folytatott harcában azokkal az erőkkel, amelyek régóta az árnyékból próbálják irányítani.
A következő kritikus lépés, amit Netanjahunak meg kell tennie, hogy leváltja a fő jogtanácsost, aki támogatás helyett többször is a kormány akadályozójaként lépett fel. Ahelyett, hogy elősegítette volna a kormány politikáját és kinevezéseit, szisztematikusan akadályozta a kulcsfontosságú döntéseket és jogalkotási törekvéseket. Ahelyett, hogy kivizsgálná a kormányt aláásó vezető politikusok (mint Gilad Kariv) és biztonsági tisztviselők bizalmas kiszivárogtatásait, a háborús erőfeszítéseket segítők ellen fundál ki vizsgálatokat; ahelyett, hogy barbár terroristák ellen nyomozna, az IDF szent katonái ellen nyomoz; ahelyett, hogy segítené a kormányt egy olyan politika folytatásában, amely segít az IDF szent katonáinak megvédeni minket, olyan jogi korlátozásokkal áll elő, amelyek megakadályozzák az IDF szent katonáit abban, hogy megvédjenek minket és magukat. És ez csak rövid lista a saját igazságszolgáltatási rendszerünk szabotázsának problémáiról.
Ez nem csak bürokratikus beavatkozás – ez a választott kormány mandátumának közvetlen aláásása. Netanjahunak most kell cselekednie, hogy a jogi tanácsadás és az egész igazságszolgáltatási rendszer reformja megtörténjen, hogy igazságot szolgáltatásson, és ne folytassa aktivista mélyállami programját.
A szerző
