Száz éve írták: az ultrahazafias magyar zsidóság

Az Egyenlőség neológ hetilap 1925. január 17-i száma a következő címmel közölt cikket: „Az Alliance Israelite megállapítja: »A magyar zsidóság büszke és hazafias magatartása által elveszti külföldi védelmezőit«”

Alább a cikk részletei következnek:

Mialatt itthon izgalomban tartja a lelkeket Gömbös Gyula nyilatkozata, aki nemzeti kisebbségnek akarja minősíteni a zsidóságot és megfosztani legelemibb alkotmányos jogaitól – mialatt Vázsonyi Vilmos Gömbös nyilatkozatára adott nagyszerű válaszában megállapítja, hogy Gömbösnek a zsidósággal szemben felállított nemzetiségi elmélete mennyit árt a megszállott területeken élő magyar nemzeti kissebségnek, azalatt ebbe a vitába egy új és váratlan hang szólt bele. Az európai zsidóság egyik legnagyobb kulturális és vallási szervezete, a Párizsban működő Alliance Israélite Universelle, mely szorgos figyelemmel kíséri az új és megcsonkított államokban élő zsidók helyzetét, hivatalos Bulletinben foglalkozik a magyar zsidóság helyzetével és olyan megállapításokat közöl, melyek hivatva vannak arra, hogy az egész magyar politikai közvélemény figyelmét a legerősebb mértékben foglalkoztassák. Az Alliance e Bulletinje a numerus claususról szól és különös igénnyel már csak azért is, mert mint az Egyenlőség olvasói tudják, az Alliance egyik megbízottja, Lucien Wolff a numerus clausus kérdésében az elmúlt ősszel tárgyalásokat folytatott Genfben Apponyi Albert gróffal is.

Az Alliance kiadványa, amely a magyar zsidóság történetében is jelentős szerepet fog játszani, december 31-én kelt Párizsban, és a következőket mondja: “1922-ben, amikor Magyarországot felvették a népszövetségbe, Bánffy gróf külügyminiszter kijelentette egy hozzá intézett kérdésre vonatkozólag, hogy a numerus clausus ügyében össze fogja egyeztetni a magyar törvényhozás álláspontját a modern jogegyenlőség gondolatával. A magyar kormány a népszövetséghez el is küldte erre az ő statisztikáit, melyek arra a kérdésre vonatkoztak, hogy a zsidók hivatalos arányszáma lényegesen túlhaladja az 5%-ot a magyar főiskolákon.

Az Alliance Bulletinje ezután így folytatódik: “A magyar zsidóság megtehette volna, talán meg is kellett volna tennie, hogy felel erre a kormánypropagandára és ő is benyújtja az ő numerus clausus-statisztikáit a Népszövetséghez. Mert hiszen a Népszövetség tagjait már megnyerte az egyik oldalról jövő tájékoztatás, melyet egyáltalában nem cáfoltak meg. És a szimpátiák, melyeket eredetileg felkeltett a magyar zsidók szomorú helyzete, kezdtek elhidegülni. Ez a zsidó ügy elvesztette erejét még azokban a nemzetközi testületekben is, melyek a béke, haladás és egyenlőség eszméjének ápolására alakultak. A legutolsó ilyen kongresszuson, Lyonban már majdnem nyíltan elejtették ezt az ügyet, olyan ritka és kevés védelmezője akadt. Ez nem a végleges, de tagadhatatlan sikertelenség és hitelvesztettség abból a rendkívül büszke és rendkívül hazafias magatartásból következik, melyet a magyar zsidók magukévá tettek. (…) Ők nem akartak nemzeti kisebbség lenni, csak zsidóhitű magyarok és csak a többi magyar közjogára akartak támaszkodni. Visszautasítottak minden külföldi beavatkozást, a nyugati országokét épp úgy, mint a Népszövetségét és kijelentették, hogy csak a jobban felvilágosítandó magyar nemzeti közvéleménytől várják az igazságtalanság megszüntetését, a jogegyenlőség helyreállítását.”