Sokolowot a Zsidó Szemle cionista lap éppen száz évvel ezelőtti, február 1-i száma szerint cionista delegáció fogadta a nyugati pályaudvaron. Osztern Lipót héberül köszöntötte a cionista vezetőt, majd Sokolow sajtótájékoztatót tartott. Az első kérdés rögtön az volt, hogy lehet-e hazafi egy cionista: mint Sokolow tisztázta, aki kivándorolt, az már palesztinai állampolgár, de a diaszpórában igenis lehetséges egyszerre küzdeni Palesztináért és az adott ország lojális állampolgárának lenni.
A cikk szerint Sokolow még erről beszélt:
A cionizmus megszűnt utópia lenni. A zsidó otthon való tény és látható eredményei vannak több évi munkánknak. Eddig a palesztinai gyarmatosítás egyes zsidó emberbarátok anyagi támogatásától függött, és csak ideiglenes jellegű volt. Ma már azonban ott tartunk, hogy a zsidó nép széles rétegei súlyos áldozatokat hoznak Palesztina felépítéséért. Természetesen még messze vagyunk a végcéltól és mi zsidók még nagyobb eredményeket szeretnénk látni.
A lap második oldalán “Szocialisták és zsidók” címmel közölt cikket. A cikk szerint “a jelenkor egyik uralkodó jelszava: Szocialisták és zsidók. Minden bekövetkezett és bekövetkezendő baj oka, gyökere, kútforrása: szocialisták és zsidók.” A vádra az asszimiláns és anticionista Vázsonyi Vilmos reagált, mondván: olyan “politikai egységet, hogy zsidó, nem ismerek”.
A cionista lap viszont közölte, hogy a többség szemében a liberális demokraták “zsidó” politikusok. Ezen a ponton azt a kérdést kell feltenni: használt-e Vázsonyiék kiállása a zsidóknak, megérte-e az áldozat, “vagy ha ugyanezt a buzgóságot és odaadást a zsidó ügynek gondozására fordították volna, nem használtak volna-e nagyobb mértékben a köznek?” A lap kritikusan jegyezte meg, hogy Franciaországban például Leon Blum szociáldemokrata politikus nem tagadja, hogy zsidó, és „pozitívan” áll hozzá a zsidó ügyekhez, mígy Vázsonyi büszke rá, hogy ő csak a hitközségében és otthon zsidó.
A szerző
