Mit gondol a zsidó hagyomány a kutyákról?
Internetes források alapján
Minden a témában született cikk azzal kezdi, hogy a zsidó tradíció nem igazán szereti a kutyákat. Vitatott, hogy a rabbinikus törvények engedélyezik-e a kutyák háziállatként való tartását. A bibliai és rabbinikus források számos olyan utalást tartalmaznak, amelyek a kutyákat az erőszakkal és a tisztátalansággal hozzák összefüggésbe, és elítélik a kutyák háziállatként való tartását, illetve konkrétabban a házban való tartásukat. A kutyákat negatívan ábrázolja a héber Biblia és a Talmud is, ahol többnyire az erőszakkal és a tisztátalansággal hozzák összefüggésbe. A Királyok könyve olyan kutyákat ír le, amelyek hullákkal táplálkoznak, a Zsoltárokban pedig a kutyák vadállatokként szerepelnek, amelyek embereket marcangolnak.
A kutyáknak a negatív megítélése a Talmudban is megtalálható, amely a kutyákat tartó embereket „átkozottnak” nevezi. 2019 júliusában az izraeli Elad városának összes szefárd rabbija aláírt egy rendeletet, amely megtiltotta a kutyák tartását a városban, azzal az indoklással, hogy „ahogy a Talmudban és a Rámbám által is ki van fejtve, aki kutyát nevel, az átkozott.” Ugyanebben az évben Avraham Josef, Holon rabbija így nyilatkozott: „Nem találok semmilyen indokot arra, hogy bármilyen kutyát bármilyen módon engedélyezzek”.
A zsidó misztikus hagyományban a kutyák egyenesen démoni jelképek. A Zohár, a zsidó miszticizmus központi szövege szerint a gonosz a világban olyan, mint egy hosszú pórázon tartott, gonosz kutya.
Más források – bizonyos kitételekkel – megengedőbbek. Maimonidész megengedte a határ menti városokban élő zsidóknak, hogy kutyáikat éjszaka szabadon engedjék, feltehetően védelem céljából. Ebből logikusan következik, hogy szerinte egyes zsidók tarthattak kutyát, amennyiben az indokolt. A Sulhán Áruh 16. századi jogi kódex némileg kevésbé korlátozó megközelítést alkalmaz, és csak annyit mond, hogy a „gonosz kutyát” vaslánccal kell megkötözni, de ezek szerint a nem gonosz kutyát megkötözni sem kell.
A modern vallási hatóságok közül Jacob Emden 18. századi német rabbi gazdasági vagy biztonsági okokból engedélyezte a kutyákat. Azonban pusztán kedvtelésből kutyát tartani „éppen a körülmetéletlenek viselkedése” – vélte.
A legtöbb kortárs zsidó hatóság azt állítja, hogy nincs tilalom a kutyatartásra, feltéve, hogy nem jelent veszélyt az emberekre vagy a tulajdonra. A judaizmus nem engedi továbbá az állatok elhanyagolását vagy bántalmazását sem. A zsidó törvények kimondják, hogy minden tartott állatot etetni kell és gondoskodni kell róluk, s ez a rendelkezés a kutyákra is vonatkozik.
A kutyatartásnak viszont vannak halachikus vonzatai. A Chábád weboldala szerint az állatot még az eruv területén kívül is szabad sétáltatni, feltéve, hogy egyértelmű, hogy a zsidó személy a kutyát sétáltatja, és nem a pórázt viseli. Ez úgy érhető el, hogy az állatot közel tartja magához, a póráz nem lóghat a földig, ez nagyon fontos. A kutyapiszkos zsákok hordása az eruv területén kívül viszont problémát jelentene.
Felmerül a kérdés, hogy kaphat-e nem kóser ételt a kutya. A kutya ehet nem kóser ételt, ha nem a zsidó konyhában készítik el. Nem ehet viszont ő sem tejet és húst keverve, mert ebből „nem származhat előnyünk” – figyelmeztet a Chábád oldala. Szintúgy vigyázni kell arra, hogy peszachkor nem szabad, hogy „előnyünk származzon” a hamecből. A különböző állatételek összetevői eltérőek, ezért a Chábád oldala azt tanácsolja, hogy „a helyi kóser felügyeleti szerv által kiadott legfrissebb útmutatókból tájékozódhat arról, hogy mi az, ami az adott évben megengedett.”
Továbbra is vita van arról, hogy szabad-e kutyát vinni a zsinagógába. Moshe Feinstein rabbi, az Egyesült Államok egyik legkiemelkedőbb halachikus tekintélye engedélyezte, míg Menachem Kasher izraeli rabbi megtiltotta. A Chábád oldala a Rebbét, Menachem Mendel Schneersont idézi, hogy „ha fontos valaki számára, hogy a sulba járjon, akkor nyilvánvalóan meg kell keresnünk a módját, hogy ezt lehetővé tegyük”. A Rebbe a levele végén a „fontos számára” szavakat használja: ha egy egyén számára fontos a zsinagógába járás és vakvezető kutyára vagy másfajta alkalmazkodásra van szüksége, akkor a közösség feladata, hogy elfogadja az illetőt.
Vitára ad okot viszont az is, hogy egyes (főleg amerikai, reform-) zsidók kutyáiknak zsidó ünnepeket tartanak meg, például „ebmicvót” (bark mitzvah), illetve kipát, imasálat tesznek az állatokra. Az ortodoxok szemében ez a zsidó vallás megcsúfolása. A Chábád oldala felhívja a figyelmet, hogy a kutyának nem kell böjtölnie Jom Kipurkor, és kaddist sem szokás mondani, amikor elpusztulnak. Elaltatni viszont szabad őket.
Az izraeli hadseregnek egyébként vannak kutyás egységei.
Források:
https://www.timesofisrael.com/all-dogs-are-bad-and-their-owners-accursed-israeli-citys-rabbis-rule/
https://www.myjewishlearning.com/article/judaism-dogs/
https://neokohn.hu/2021/03/04/vita-az-ebmicvok-miatt-izraelben/
A szerző
