Bevehetjük-e a robotot a minjenbe?

Az alábbi cikk Yehuda Shurpin írásának fordítása

Nemrég olvastam, hogy a mesterséges intelligencia (MI) mára olyan fejlett szintre jutott, hogy bizonyos robotok már képesek átmenni a Turing-teszten – ez azt vizsgálja, hogy egy gép képessége az intelligens viselkedésre megkülönböztethetetlen-e az emberétől. Bár a robotok még nem minden tekintetben megkülönböztethetetlenek, ez a nap már nincs messze. Vajon ez azt jelenti, hogy egy MI-vezérelt robotot a jövőben esetleg embernek lehet tekinteni a zsidó jog szerint? Beszámítható lenne egy minjenbe?

Válasz

Ahogy a bölcs Salamon király mondta: „Nincs semmi új a nap alatt.”¹ Az ember alkotta emberek (gólemek) fogalma és emberi mivoltuk (vagy annak hiánya) kérdése már a talmudi idők óta vitatott téma. (Természetesen hatalmas különbség van egy „élő” gólem és egy mesterséges intelligenciával működő, ember alkotta robot között, de úgy tűnik, ez lenne a legmegfelelőbb kiindulópont a megvitatáshoz.)

A Talmud elmeséli, hogy Rává egyszer létrehozott egy „férfit” a Szefer Jecira („Az Alkotás Könyve”) misztikus kódjainak segítségével. Ezután elküldte ezt az embert Rabbi Zeirához, aki beszélt hozzá, de az ember nem tudott beszélni, és nem válaszolt. Rabbi Zeira ekkor így szólt hozzá: „Te egy kollégám alkotása vagy; légy újra porrá!”²

A Chacham Cvi megközelítése

A Rává által teremtett „férfit” embernek tekintették? Rabbi Zeira gyilkosságért felelősségre vonható lett volna?

A Biblia gyakran úgy határozza meg az „embert”, mint „asszonytól születettet”³, tehát az tekinthető embernek, aki asszonytól született. Emellett az Írás a gyilkosságot úgy írja le, mint „ember vérének kiontása egy emberben [megfogant] ember által.”⁴ Rabbi Cvi Hirsch Askenazi (ismertebb nevén a Chacham Cvi, 1656–1718), akinek nagyapja, Rabbi Elijahu Chelmből állítólag maga is teremtett egy „embert”, azt magyarázza, hogy csak az számít gyilkosságnak, ha valaki olyan személyt öl meg, aki egy másik emberi lényben alakult ki. Így tehát egy más forrásból létrejött lény megölése nem számít gyilkosságnak.⁵

A gyilkosság kérdésétől eltekintve: vajon ez a „férfi” zsidónak számítana, és beleszámítana egy minjenbe? A Chacham Cvi idézi a rabbinikus tanítást, miszerint „az igazak alkotásai a gyermekeik”. Ez alapján elképzelhető lenne, hogy egy (igaz) zsidó alkotása maga is zsidónak minősül. Ugyanakkor megjegyzi, hogy mivel Rabbi Zeira habozás nélkül megsemmisítette Rava teremtményét, ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy nem volt alkalmas arra, hogy beleszámítson egy minjenbe. Hiszen ha ennek a „férfinak” akár csak minimális haszna lett volna, elpusztítani pazarlásnak számított volna.⁶

Cvi Hirs Sapiro munkácsi rabbi (1850–1913), a Darkei Tesuvah című művében rámutat, hogy mivel a Chacham Cvi (és mások⁷) konkrét bibliai forrásra hivatkozott annak bizonyítására, hogy egy humanoid megölése nem számít gyilkosságnak, úgy tűnik, úgy vélte, hogy az ilyen lényeknek nagyon is lehetett bizonyos fokú emberségük – a gyilkosság kérdésétől függetlenül. Ezért felveti a kérdést, hogy egy ilyen teremtmény által végzett sechita (kóser vágás) vajon érvényes lenne-e.⁸

Az a gondolat, hogy egy gólemnek lehet emberi vonása, néhányakat – köztük a Chacham Cvi két fiát is – zavarba ejtette.

Nincs lelke

Mindkét fia, Avraham Mesulam Zalman rabbi a Divrei Rabeinu Mesulam című művében⁹ és Jákov Emden rabbi a Seilot Jávec-ben¹⁰ kabbalistákat idéznek, akik elmagyarázzák, hogy csak Istennek van hatalma arra, hogy egy emberi lelket lehozzon az égből. Ha valaki a Szefer Jecira erejét használja, akkor is csak olyan lényt tud életre kelteni, amely egy állattal van egy szinten. Ezért van az, hogy ha valaki „megölne” egy ilyen teremtményt (mint a történetben Rávával), akkor – mint mondják –, nem számít gyilkosságnak.

A gólemektől a robotokig

Meg kell jegyezni, hogy ellentétben egy robottal, a gólemben van a szellemnek valami szikrája, amely életre kelti. Egy igaz ember hozza őt létre a teremtésnek a Szefer Jecira-ban elrejtett titkai segítségével. Ez nyilvánvalóan nem így van egy ember alkotta robot esetében, amelyet algoritmusok működtetnek.

Így tehát a mi robotjaink, amelyeket számítógépek működtetnek, láthatóan még kevésbé „emberiek”, mint egy gólem. Ennek ellenére, ha a vita kedvéért ettől eltekintünk, van egy olyan aspektus, ahol egy robot előnyben lehet a gólemmel szemben.

A mesterséges intelligencia és a beszéd

Minden a világon négy „királyságra” osztható: ásványi, növényi, állati és emberi. Az „embert” jelölő szó a medaber, ami „beszélőt” jelent.¹² Ez azt sugallja, hogy a beszéd képessége elengedhetetlen része ember mivoltunknak. Így tehát ellentétben a Chacham Cvi véleményével, sokan azt magyarázzák, hogy azért nem számítható be egy gólem a minjenbe, mert hiányzik belőle a beszéd képessége. Első ránézésre ez azt sugallja, hogy ha a lény képes lenne beszélni (ahogy a mai robotok már képesek), akkor embernek számítana.

Azonban, ahogy sokan rámutatnak, ember mivoltunk meghatározó jellemzője nem lehet  egyedül a beszéd, mivel vannak emberek, akik nem tudnak beszélni – és papagájok, amelyek tudnak.¹³ Ezért – magyarázzák – amikor az emberre mint medaber (beszélő) utalunk, a tényleges tartalom az intelligencia.¹⁴

Ez alapján vannak, akik meglepő állítást tettek: ha valaki valahogy egy intelligens és beszélő gólemet alkotna (ami a misztika szerint elméletileg lehetséges), akkor talán beszámítható lenne egy minjenbe.¹⁶ Ha ez igaz a gólemre, akkor talán igaz lehet egy MI által működtetett robotra is!

Azonban sokan rámutatnak, hogy amikor a rabbik az „intelligenciát” említik, akkor nem csupán az adatok és tények gyűjtésére, vagy akár az elemzés és problémamegoldás képességére utalnak, hanem arra, amit egyesek „morális intelligenciának” hívnak, vagy ahogy mások fogalmaznak, „szabad akaratra.”¹⁷

Mindezek együtt: beszéd, intellektus és lélek

A hászid mesterek azt kérdezik, miért definiálják az emberiséget medaber („beszélő”) kifejezéssel, és nem maskil („megértő”) kifejezéssel.¹⁸ Hiszen, ahogy már említettük, vannak emberek, akik nem képesek beszélni, és állatok, amelyek tudnak!

A lubavicsi Solom Dovber rabbi azt magyarázza, hogy a medaber kifejezés valóban pontos, de nem csupán a beszéd képességére utal, hanem a koach hadibur-ra, a beszéd potenciáljára vagy hatalmára.¹⁹ Az emberi beszéd különbözik bármely más hasonló kommunikációs formától, mert nem csupán egy külső „megnyilvánulás”; hanem azt tárja fel, ami „rejtve” van az emberben. Természetesen valaki ismételhet szavakat és hangokat, de a medaber az a hatalom, amely formát ad, betűket és szavakat rendel az ember gondolataihoz, amelyeket aztán a szájával mond ki. A hászid mesterek magyarázata szerint a beszéd képessége valójában az emberi lélek lényegében gyökerezik, és ezért sokkal magasabb és mélyebb, mint maga az intellektus. Így bár két ember ugyanazt a gondolatot fogalmazhatja meg, azt saját, egyedi módjukon fejezik ki.

Ezért, amikor az embereket medaber-nek, „beszélőknek” nevezünk, lényegében úgy írjuk le őket mint akiknek egyedi, Isten adta lelkük van.

És ezt valószínűleg a mesterséges intelligencia nem képes lemásolni.

Jegyzetek

1. Ecclesiastes 1:9.
2. Talmud, Sanhedrin 65b.
3. Job 14:1,15:14, 25:4.
4. Genesis 9:7.
5. Responsum Chacham Tzvi 93.
6. Responsum Chacham Tzvi 93.
7. L. pl. Darkei Teshuvah 7:11.
8. L. Darkei Teshuvah 7:11.
9. Divrei Rabeinu Meshulam 10.
10. Sheilot Yaavetz 2:82.
11. Rabbi Moshe Cordovero, Ramak, Pardes Rimonim 24:10; Rabbi Avraham Azulai, Chessed L’Avraham 4:30.
12. L. pl., Kuzari 2:8-24; Eitz Chaim, Shaar Derushai A.B.Y.A. 1. L. m. Targum Onkelus, Genesis 2:7, úgy írja le az embert, mint ruah memalala, azaz “beszélő lélek.”
13. L. pl. Igrot Kodesh Maharash, 98.
14. L. m. Rashi a Genesis-ről 2:7.
15. Igrot Kodesh, Maharash, 98.
16. Rabbi Gershon Henoch, Sidrei Taharot, Ohalot 5a.
17. L. m., Targum Onkelos a Genesis 2:7-ről és 3:22-ről (úgy írja le az embert, mint „beszélő lélek”, de ugyanakkor megmagyarázza, hogy az ember egyedisége, hogy csak ő ismeri a különbséget jó és rossz között): Rashi a Genesis 2:7-ről és 3:22-ről; Rambam, Mishneh Torah, Hilchot Teshuvah 5:1;Rambam a Genesis 2:7-ről.
18. L. pl. a Targum Onkelos a Genesis 2:7-ről.
19. Torat Shalom, 245; l. m. Rashi a Numbers 27:16-ról, ahol arról ír, hogy a daat utal az ember egyediségére.