
16_besalach – בשלח
(Mózes 2.könyve 13.fejezet 17.bekezdéstől – 17.fejezet 16. bekezdés végéig)
שמות, י”ג, י”ז – י”ז, ט”ז
בְּשַׁלַּ֣ח פַּרְעֹה֮ אֶת־הָעָם֒
Amikor a fáraó elbocsátotta a népet…
A Tóra szerint 600 ezer férfi és családja, mondhatni 2-3 millió ember indult útnak.
וַחֲמֻשִׁ֛ים עָל֥וּ בְנֵי־יִשְׂרָאֵ֖ל מֵאֶ֥רֶץ מִצְרָֽיִם
…és Izrael fiai felfegyverkezve mentek fel Egyiptomból… (Erec Izraelbe mindig “felmegyünk”, ha onnan elmegyünk, akkor a héberben a “lemegyünk” kifejezést használjuk)
Vannak olyan elemzők, akik szerint nem mindenki indult útnak, erre utal a fenti mondat, mivel chamusim/חֲמֻשִׁ֛ים ugyan a pontozás szerint felfegyverzettet jelent, de a szó gyökere chames/חמש, ezért van aki úgy véli, hogy a népnek csak az ötöde indult el… Mert, mint rabszolgák, honnan is szerezhettek volna fegyvert…
Igaz, amikor majd kétezer éves galut után Theodor Herzl szólította fel Európa zsidóságát arra, hogy “menjenek fel”, térjenek vissza őseik földjére, bizony kevesen voltak erre hajlandók… Túl nagy veszteség lenne – mondták sokan, és negyven évvel később mindenüket és az életüket is elvesztették. Ha Herzl szavára hallgattak volna, ma nem lenne arab-izraeli konfliktus, mert 1948-ben nem hatszázezer, hanem hatmillió zsidó alapított volna államot.
Az Egyiptomból kivonulók éjjel-nappal mentek, előttük nappal felhőoszlop, éjjel tűzoszlop mutatta az utat. Nagy kerülővel a Vörös-tenger irányába haladtak, hogy ne ütközzenek filiszteus csapatokba, mert a Mindenható úgy véli, hogy a rabszolgasorból éppen csak szabadult nép még nem képes a harcra.
A fáraó, ahogy eddig is, hektikusan változtatja a véleményét – elküldte a hébereket, de most utánuk indul harci szekerekkel. A tengerparton éri utol őket. A héberek számára nem sok lehetőség marad. A félelem megosztja a népet, van aki megadná magát, van aki harcolna, és van aki az Isten csodatételében bízik. Utóbbiak a nyerők, mert a világ azoké, akik hajlandók elsőként beugrani a vízbe, akik nem ragaszkodnak régi elképzelésekhez, hanem mernek másként gondolkodni.
Izrael az elmúlt évtizedekben védekezésre rendezkedett be. A technológiai fejlesztések is, mint a vaskupola és a többiek arra irányultak, hogy az ellene indított támadásokat kivédje. A vérszomjas ellenség számára ezek a félelem jelei voltak. Ehhez a képhez járultak hozzá a társadalom megosztottságát hangsúlyozó tüntetések. A terroristák biztosak voltak abban, hogy elérkezett az idő a támadásra. Csakhogy a folyton panaszkodók mellett mindig vannak olyan zsidók, akik, ha kell, elsőként vetik magukat a harcba, mert hiszik, hogy ha ők megteszik az első lépést, akkor a Mindenható is velük lesz, és képesek legyőzni a barbárokat. Segíts magadon, az Isten is megsegít!
A tenger vize szétválik, a veszélyes vizek jobb és baloldalon falként emelkednek, miközben a zsidó családok középen átjutnak a túlsó partra.
וְהַמַּ֤יִם לָהֶם֙ חוֹמָ֔ה מִֽימִינָ֖ם וּמִשְּׂמֹאלָֽם
A jobb és baloldali szélsőségek falként merednek ma is a problémákat megoldani képes konszenzusos többséghez képest, amely keresztülmegy minden nehézségen, és eljut a túlsó partra. A szélsőségek pedig idővel összeomlanak, mint a tenger hullámai, maguk alá temetve az ellenséget.
“Túléltük fáraót, túléljük ezt is” – mondták évszázadokon keresztül, oly sokszor a zsidók, és valóban, az ellenségek bármilyen kegyetlen pusztítást is végeznek, a zsidóság fennmaradt, míg azok rendre elpusztultak, idővel.
A megmenekült nép énekelve fejezi ki örömét, Mózes kezdi énekelni a “tenger énekét”, Mirjam dobol. Így mindenki “megszólal”, és az ének teremti meg az összhangot. Ha szóban mondanák el örömüket, abból csak hangzavar lenne, de az ének egybehangzóvá teszi a mondandót.
A sivatagi vándorlás kimerítő, hol a vízhiány, hol az étel miatt zúgolódik a nép. Vannak, akik visszavágynak Egyiptomba, a biztos rossz sorsba a bizonytalan jövő helyett. Ahogy mondani szokás: könnyebb kihozni a népet a galutból, mint a galutot kiűzni az emberekből. A rabszolga-mentalitás sokakat fogva tart ma is.
Ebben a bizonytalan helyzetben, a szétzilált törzseket megtámadja Amalek/עֲמָלֵ֑ק.
Amalek a zsidó nép örök ellensége, az abszolút gonosz, amely a gyengéket, a védteleneket támadja meg, nem holmi haszonszerzés érdekében, hanem csak a pusztítás élvezetéért. A szimbolikus kép, miszerint Jehosua csapatai akkor győznek, ha Mózes karjait megtámasztja Áron (a papság, a hit) és Hur (Mirjam férje, amolyan politikai-gazdasági erő), azt a nézetet erősíti, hogy Izrael népe akkor képes győzni, ha összefognak és együttesen támogatják a legfőbb, politikai vezetést, de ha ez nem történik meg, akkor bizony vesztésre állnak a zsidó harcosok is. 2023 október 7-e óta bizony Mózes karjai olykor elfáradnak, és mindannyiunknak kötelessége megtámogatni, hogy teljes győzelmet arassunk korunk Amalekjei felett!
Forrás:
magyarul
héberül:
נעם יעקובסון
סיון רהב-מאיר
הרב שניאור אשכנזי
ד״ר מיכאל בן ארי
