7_vejice – ויצא
(Mózes 1.könyve 28.fejezet 10.bekezdéstől – 32.fejezet 2. bekezdés végéig)
(a bekezdés számozásában van egy kis eltérés az eredeti szöveg és Károli fordítás között)
בראשית, כ”ח, י’ – ל”ב, ג’
וַיֵּצֵ֥א יַעֲקֹ֖ב מִבְּאֵ֣ר שָׁ֑בַע
Jákov elindul Charanba, majd útközben megáll, megpihenni: álmában megjelenik egy égig érő lajtorja, amin az angyalok le-föl járnak, az Úr pedig neki is megígéri, hogy ez a föld az ő utódaié lesz, bárhová megy, vele lesz és vissza is hozza erre a földre (וַהֲשִׁ֣בֹתִ֔יךָ אֶל־הָאֲדָמָ֖ה הַזֹּ֑את). Jákov álmának helyét Bét El-nek / בֵּֽית־אֵ֑ל, Isten házának nevezi. Igen ám, de Bét El neve már megjelenik a harmadik hetiszakaszban (lech-lechá), amikor Ávrám Schem után Bet El felé veszi útját. A Tóra “elfelejtette” volna ezt az esetet, vagy valami másról van szó?
A zsidóság három ősapát tart számon: Ávrahám, Izsák és Jákov. A későbbi utódok, Jákov gyermekeiből lesz a 12 törzs, de Jákovig egyenes az utódlás kérdése, annak ellenére, hogy Ávrahámnak más gyerekei is születtek, és Jákov ikertestvére az idősebb. Jákov neve nemcsak sarkot jelent, hanem követőt is. Eredeti értelemben a születése követi Ézsauét, de egyben azt is jelentheti, hogy követi az ősapák hitét az egyetlen Istenben. Tehát, amikor elhagyja a családját, hogy Charanba menjen, végső soron önálló emberré váljon, ugyanazon a helyen, ahol nagyapja járt, Bét Elben megerősítést nyer a szövetség az Úrral.
Mielőtt Charan városába érne, a kútnál, ahol az állatokat itatják, megpillantja Ráchelt, akiről már a pásztorok elmondták, hogy ő Lábánnak a lánya. Nagy lelkesedésében egymaga elgördíti a követ a kútról, és megcsókolja Ráchelt, de rögtön sírva is fakad… – meglehetősen furcsa jelenet, hiszen Jákov nem az a bivalyerős fickó, Ráchel nem tiltakozik a csók miatt, és ezután miért sírja el magát? A talmudisták évszázadokon keresztül elemezték a Tóra minden szavát, mert szerintük semmi nem véletlen. Ezt a sírást amolyan jövendölésnek tekintik, amely az öröm mellett, amit a csók jelent, az elkövetkezendő keserűséget is előrevetíti, hiszen ennek a fellángolásnak nagy ára lesz. Lábánnak ugyanis két lánya van és Ráchel a kisebbik. A törzsi kultúrában, de később, másutt is, a szabály, hogy előbb az idősebb lányt kell férjhez adni. Lábán tehát becsapja Jákovot, amikor megígéri, hogy hét évnyi munka után megkaphatja Ráchelt, és az éjszaka leple alatt kicseréli Leára.
Mintha a Jákov-Ézsau atyai áldás-csalás fordítottja lenne: ott a kisebbik kapta a nagyobbnak járó áldást, most a nagyobb lány kapta a férjet, aki a kisebbiknek járt volna. A későbbiek során a tál lencséért eladott elsőszülöttség-történet is mintha visszaköszönne, amikor Lea mandragóra-bogyókért veszi meg Rácheltől a Jákovval töltött éjszakát.
Újabb hét évnyi munkáért Jákov végre feleségül veszi Rachelt, és elhanyagolja Leát, azonban Ráchel nem szül neki gyereket, Lea pedig már négy fiút is szült, tehát elkezdődik a két nő közti vetélkedés Jákov kegyeiért. Leának már hat fia és egy lánya született, mire Rachel megszüli Józsefet. Közben mindkettőjük szolgálói (Bilha és Zilpa) is gyarapították Jákov nemzettségét: Dán, Naftali, Gád, Áser a szolgálók gyermekei Jákovtól, aki elérkezettnek érzi az időt, hogy visszatérjen Kánaánba. Szépen gyarapította Lábán vagyonát, akivel most meg kell egyezni, hogy mit vihet magával. A 30. fejezet második felében Jákov megint ügyeskedik egy kicsit, hogy a tarka-foltos állatok legyenek az övéi, így igen nagy gazdagságra tesz szert mire elindul hazafelé.
Az időzítésről a Mindenható gondoskodik, aki újra megszólítja és Jákov úgy felel, ahogy anno nagyapja: “Imhol vagyok”/הִנֵּֽנִי. Az indulás mégsem zavartalan, mert Ráchel ellopja apja házi bálványait. Érdekes módon ebben a mondatban (וַתִּגְנֹ֣ב רָחֵ֔ל אֶת־הַתְּרָפִ֖ים) a bálvány szónak (אליל) egy olyan szinonímáját használja (תֶרֶף), ami a ragadozó/toref (תורף) szónak is gyökere, valamint innen ered a sebezhető pont kifejezés is: נקודת תורפה/nekudát torpá. A héberben minden szónak van egy kettő, vagy három betűből álló gyökere és ez a gyökér utal az egyes kifejezések mélyebb kapcsolatára.
Jákov, húsz éves távollét után, népes családjával tehát elindul hazafelé, anélkül, hogy Lábántól elköszönnének, amit az após nem vesz jó néven, ezért üldözőbe veszi őket. A kölcsönös szemrehányásokon túl, a kérdés, hogy ki lopta el Lábán bálványait? Rachel hazudik,, amikor apja feldúlja a sátrakat ezért. Kérdés, hogy miért tette ezt Ráchel?
Egyes rabbik szerint Ráchel nem akarta, hogy apja továbbra is bálványimádó legyen, mások szerint így biztosította, hogy Lábán üldözőbe vegye őket és konfliktuskerülő Jákov végre kiálljon az igazáért. Csakhogy Jákov nem tudja, hogy Ráchel a tolvaj, és azt mondja: “Akinél pedig megtalálod a te isteneidet, ne éljen az.”, és ezzel megpecsételi Ráchel sorsát.
Végül a két tábor (Machanáim/מַֽחֲנָֽיִם) békében válik el a találkozás helyén és Jákovnak hamarosan szembe kell néznie a testvérével, Ézsauval.
Machanaim ma egy kibuc. A földjét 1891-ben vették galiciai zsidók, hogy ott egy mezőgazdasági települést hozzanak létre. A kezdeti, sorozatos sikertelenség után 1939-ben alapítottak itt kibucot, amely szintén válságos időszakot élt át 1952-ben, majd újjáalakulva, ma 854 tagja van.
Forrás:
magyarul
ן
A szerző
