Mint ismeretes, az izraeli kormány Ronen Bar, a Sin Bét (belbiztonsági titkosszolgálat) vezetőjének a felmentése mellett döntött. A Legfelsőbb Bíróság ideiglenes intézkedéssel felfüggesztette a döntés végrehajtását, annak ellenére, hogy ez egyértelműen a kormány hatásköre. A Legfelsőbb Bíróság ezzel – nem először – a törvények fölé helyezte magát, hogy a kormány intézkedéseit akadályozza.
Gali Baharav-Miara fó kormányjogtanácsos (Izraelben egyben az ügyészség vezetője) múlt hónapban utasította a Sin Bétet és a rendőrséget, hogy vizsgálja ki egyes kormánytagok kapcsolatát Katarral. A vizsgálat információs zárlat alatt zajlik, ami nem akadálya az Izraelben megszokott, az ellenzéki sajtót tápláló szivárogtatásoknak. Ezekre hivatkozva azt állítja az ellenzék, hogy Bar felmentésével ezt a vizsgálatot akarják ellehetetleníteni.
Az izraeli kabinet a kormány panaszait részletező 800 oldalas dosszié alapján vasárnap egyhangúlag megszavazta a Gali Baharav-Miara fő kormányjogtanácsos elleni bizalmatlansági indítványt, és ezzel elindította a felmentésének a folyamatát. Baharav-Miara nem vett részt a kabinet ülésén, amit Jair Levin igazságügyi miniszter „abszolút tiszteletlenségnek” minősített.
A főügyész menesztésének négy törvényes indoka lehet, közülük a kormány és a főügyész közötti folyamatos és alapvető nézeteltéréseket jelölték meg, amelyek akadályozzák a hatékony együttműködést.
Itamar Ben-Gvir nemzetbiztonsági miniszter Ronen Bar felelősségre vonására szólított fel, miután olyan hírek láttak napvilágot, amelyek szerint Bar titkos vizsgálatot rendelt el a miniszter ellen. Bar korábban Gali Baharav-Miara főügyésszel együttműködve meghiúsította Ben-Gvir rendőrségi kinevezéseit, ami az izraeli jogászelit és a bírói hatalmi ág túlzott hatalmának a bizonyítéka.
Ronen Bar a munkatársainak címzett, szeptember 26-án kelt levelében Bar azt írta, hogy a káhánizmus – a néhai Meir Kahane rabbi nézetein alapuló ideológia – elterjedése „a rendvédelmi intézményekben” „veszélyes jelenség”. Az ilyen hatások azonosítása a Sin Bét küldetésének része, folytatta. „Folytatnunk kell a bizonyítékok és a tanúvallomások összegyűjtését arról, hogy a politikai vezetés hogyan befolyásolta a biztonsági vezetés intézkedéseit, a törvénybe ütköző módon történő erőszak alkalmazása irányába, és megállapításokat kell tennünk” – folytatódott a levél a történetet ismertető 12-es csatorna szerint.
„A nyilvánosságra hozott dokumentum – amely a Sin Bét vezetőjének kifejezett utasítása a politikai vezetés elleni bizonyítékokat gyűjtésére – sötét rezsimekre emlékeztet, aláássa a demokrácia alapjait, és célja a jobboldali kormány megbuktatása” – folytatódott Ben-Gvir közleménye.
A miniszterelnöki hivatal szerint a Sin Bét vezetője nem tájékoztatta Netanjahut arról, hogy politikusok ellen vizsgálatot indított volna. A közlemény megjegyzi, hogy egy 2024. június 19-i ülésen Bar felvetette annak lehetőségét, hogy kahanista elemek szivárognak be a rendőrségbe. Válaszul Netanjahu bizonyítékokat követelt az állítás alátámasztására, valamint azt, hogy erről azonnal tájékoztassák Ben-Gvirt mint a rendőrség vezetőjét.
A Sin Bét tagadta, hogy a rendőrség vagy a politikusok ellen nyomozás indult volna.
Az izraeli igazságszolgáltatás, a bírói hatalmi ág formális alkotmány hiányában aránytalan hatalmat ragadott magához. E doktrína értelmében az igazságszolgáltatás felülbírálhatja a kormány döntéseit. Baharav-Miara széleskörűen felhasználta ezt a jogi keretet, hatékonyan pozícionálva az igazságszolgáltatást a választott kormány ellensúlyaként. Az igazságszolgáltatást régóta a baloldal uralja, és Bar ügye ennek a hatalmi harcnak a gyújtópontjává vált. A vitában Netanjahu ellenfelei a demokráciát fenyegető állítóélgos veszélyt hangsúlyozzák, míg a kormány hívei a demokratikus intézmények egyensúlyának szükséges helyreállítását követelik. Erről szól az igazságügy reformja, ami félbeszakadt a 2023-as tüntetések, majd a háború miatt.
Ronen Bar vezetése alatt – 2021 októbere óta – a Sin Bét munkáját a hagyományos terrorizmusellenes taktikák jellemezték – terroristák eliminálása, hírszerzés és műveletek olyan helyeken, mint Dzsenin és Gáza. Szélesebb körű stratégiai értékelései azonban a baloldali dogmákat követve gyakran a deeszkalációt, a politikai párbeszédet és a gazdasági segítségnyújtást hangsúlyozták. Ez a megközelítés súlyos hibákhoz vezetett, különösen október 7-én, amikor a Hamász pusztító meglepetésszerű támadást indított. Bar és kollégái alábecsülték a fenyegetést, és nem ismerték fel a Gázában zajló ideológiai és katonai megerősödést. Még a kora reggeli órákban kibontakozó események során is a Sin Bét vezetői túl jelentéktelennek ítélték a helyzetet ahhoz, hogy azonnal tájékoztassák a miniszterelnököt. Az október 7-i támadások óta Bar nyilvános álláspontja élesen eltért Netanjahuétól, és inkább Joav Gallant volt védelmi miniszterhez és Joe Biden volt amerikai elnökhöz igazodott. Folyamatosan a túzszünet szükségességét hangsúlyozták, és számonkérték a kormányon, hogy mutassa be a harcok utánra vonatkozó terveit Gázával kapcsolatban. Ez a növekvő ellentét arra késztette Netanjahut, hogy megkezdje a leváltását.
Egy működő demokráciában a nem választott tisztviselők – függetlenül attól, hogy milyen kritikus szerepet töltenek be – végső soron a választott vezetésnek tartoznak elszámolással. Izraelben azonban a dinamika gyakran fordított: a hírszerzés és a katonai vezetők néha elvárják, hogy a polgári kormány a saját programjukat szolgálja.
Bar elbocsátása összefügg azzal, hogy utasításra ő készíttette el az úgynevezett „Katar-dossziét”, amely a hírek szerint azzal vádolja Netanjahu egyik segítőjét, hogy pénzt fogadott el Dohától. Netanjahu tagadja ezt, és azt állítja, hogy Bar csak azután vetette fel a kérdést, hogy megtudta, hogy el akarják távolítani – szerinte ezzel próbálta átpolitizálni a helyzetet, és megóvni magát az elbocsátástól.
A média és egyes közéleti szereplők kampánya feltűnő hasonlóságot mutat azzal az évekig tartó médiaoffenzívával, amelyet egykor az olasz Silvio Berlusconi ellen indítottak. Berlusconi 1994 és 1995, 2001 és 2006, valamint 2008 és 2011 között volt Olaszország miniszterelnöke.
Az olaszországi mozgalomhoz hasonlóan ez is arra törekszik, hogy lejárassa a miniszterelnököt azáltal, hogy a demokráciát fenyegető, tekintélyelvű vezetőnek állítja be. Az ellenzék gyűlöletének oka nem a vallási vagy jobboldali szélsőségesség, hanem az, hogy Netanjahu nem hajlandó alkalmazkodni Izrael szekuláris, európai gyökerű baloldali elitjének régóta fennálló ideológiai Netanjahu preferenciáihoz.
Annak ellenére, hogy maga is szekuláris és globális kapcsolatokkal rendelkezik, a demográfiai változásokkal összhangban szélesebb közönséget képvisel – nagyrészt mizrahi (szefárd) zsidókat –, akiket Izrael történelmi szocialista berendezkedése régóta háttérbe szorított.
A tiltakozások egy olyan időszakban erősödtek fel, amikor mind a jobb-, mind a baloldali polgárok a frontvonalon szolgálnak, és egzisztenciális fenyegetéssel néznek szembe délről Gáza, északról a Hezbollah részéről.
A tüntetések célja többek között az, hogy megakadályozzák Ronen Bar és Gali Baharav-Miara fő jogtanácsos leváltását.
Jair Lapid ellenzéki vezető, a gazdaság leállításával fenyegetőzött, amennyiben a kormány szembeszáll a Legfelsőbb Bíróságnak a Sin Bet vezetőjének, Ronen Barnak a kirúgásáról szóló kabinethatározat felfüggesztéséről hozott ideiglenes végzésével. Ha Netanjahu koalíciója „úgy dönt, hogy nem engedelmeskedik a bíróság ítéletének, akkor azon a napon, abban a pillanatban bűnös kormánnyá válik” – mondta egy tüntetésen felszólalva.
„A gazdaságnak sztrájkra van szüksége, a Knesszetnek sztrájkra van szüksége, a bíróságoknak sztrájkra van szüksége, az önkormányzatoknak sztrájkra van szüksége, nemcsak az egyetemeknek, hanem az iskoláknak is” – sürgette a Jes Atid párt vezetője.
Ugyanezen a gyűlésen Jair Golan, az ellenzéki baloldali HaDemokratim párt („A demokraták”, a korábbi Munkapárt és a Merec párt egyesülése) elnöke egy lépéssel tovább ment, és mintha puccsra szólított volna fel. Egy olyan kormány, amely elutasítja a bírósági végzéseket, „törvénytelen és veszélyes” – jelentette ki Golan, hozzátéve: „Egy olyan kormány, amely nem hajlandó betartani a törvényt, veszélyes kormány, amelyet meg kell állítani. Meg kell buktatni!”
A felszólalások azután hangzottak el, hogy egyes magas rangú miniszterek megfogadták, hogy szembe szállnak a Sin Bét igazgatójának elbocsátását megakadályozó bírósági ideiglenes végzéssel, annak ellenére, hogy a kabinet csütörtökön egyhangúlag döntött a kirúgásáról.
Netanjahu pénteken kijelentette, hogy megvan a felhatalmazása Bar elbocsátására, miközben leszögezte, hogy a kérdés körüli vita nem fog polgárháborúvá fajulni.
„Nem lesz testvérháború! Izrael állam jogállam, és a törvények szerint Izrael kormánya dönti el, hogy ki lesz a Sin Bét vezetője”
– írta a miniszterelnök az X-en közzétett nyilatkozatában.
A miniszterelnök magánrezidenciájához közeli Gáza utcai tüntetések során egy „maroknyi” aktivista megzavarta a közrendet és összecsapott a rendfenntartó erőkkel, az egyik tüntető pedig megpróbált fejbe vágni egy határrendőrt – áll a rendőrség közleményében. Őrizetbe vettek három tüntetőt „a kerítés áttörésére és egy határrendőr megtámadására tett kísérlet miatt”.
A Benjamin Netanjahu miniszterelnök kormánya ellen tiltakozó izraeli szélsőbaloldali aktivisták vasárnap letépték a Gázai övezetben a Hamász terroristái ellen harcoló, megölt izraeli katonák képeit ábrázoló táblákat – jelentette a helyi média. A Hamász feletti győzelemre szólító táblák letépése széles körű elítélést váltott ki a politikusok és az IDF elesett katonáinak családjai részéről.
„Az eszüket vesztett tüntetők letépik az IDF elesett katonáinak képeit. Biztosak benne, hogy nekik mindent szabad” – tweetelte Joav Kisch oktatási miniszter. Hozzátette: „Micsoda szégyen”.
Szeptemberben a HaGvura – az elesett hősök családjainak egyik fóruma – feljelentést tett az izraeli rendőrségen Sara Haviv volt bíró ellen, miután lefilmezték, amint letépett egy plakátot, amelyen az IDF elesett katonáinak és a Hamász által a Gázai övezetben fogva tartott túszok képei voltak láthatóak. A HaGvura fórum tagjai az elmúlt hónapokban a Hamász elleni izraeli katonai művelet folytatásáért kampányoltak a Gázai övezetben, követelve, hogy szeretteik halála ne legyen hiábavaló.
A szerző
