“A cionista magatartásúak kiszorítása” – Jelentések az Anna Frank Gimnáziumról, 1964-1976

A Kádár-rendszer belsőreakció-elhárításért felelős titkosszolgálati csoportfőnöksége (BM III/III) és a zsidóság kapcsolatának számos tragikus, sötét vagy éppen abszurd fejezete volt – ezekről már többször írtunk a Kol Israel blogon. Különösen megdöbbentőek azonban a hitközségi Anna Frank Gimnáziumról szóló jelentések, hiszen ezek alapvetően kiskorú személyeket (is) érintettek. A hitközségi gimnázium megfigyelésének dokumentumai, melyek mindössze elszórtan maradtak meg más anyagokban, egyedülálló lehetőséget adnak nem csak a Kádár-rendszer és antiszemitizmusa kutatására, de arra is, hogy betekintsük a „puha diktatúra” álarca mögött operáló kegyetlen mechanizmusokba.

Először is a zsidó gimnázium történeti hátteréről: bár már korábban is voltak törekvések ilyen intézmény létrehozására, a végső löketet ironikus módon az 1918-as összeomlás után fellángoló antiszemitizmus hozta meg. A zsidó gimnázium 1919 szeptemberében nyílt meg, az Abonyi utcai épület elkészülte előtt a Wesselényi utcai hitközségi polgári iskola épületében. Első igazgatója Heller Bernát volt (1919-1922), a neves Biblia-tudós rabbi, Scheiber Sándor mestere, de idővel olyan neves oktatói is voltak, mint Pach Zsigmond Pál, Szabolcsi Miklós, vagy éppen maga Scheiber. Az Abonyi utcai gimnáziumba 1923-ba költöztek, ezt viszont 1952-ben államosították, így került a zsidó gimnázium az Országos Rabbiképző Intézetbe, majd később a BIH Fiú- és Leánygimnáziumába (ez 1965 óta Anna Frank nevét, majd 1998 óta Scheiber Sándor nevét viseli).[1]

A megfigyelések egyik fő célpontja Zsoldos (Stern) Jenő igazgató volt, aki már 1939-től leánygimnáziumi igazgatóként működött (a fiú- és leánygimnáziumot 1959-ben egybevonták). Zsoldost a diákok láthatóan nagyon szerették, 1972-es temetésén Fischl Miklósné Viola Valéria oktató így fogalmazott: “Egy pedagógus munkájának eredményessége legbiztosabban a tanítványok reagálásán mérhető le: az ő diákjai tökéletes rezonációval feleltek a különleges tanári ráhatásra. Nagyszerű megjelenése, gyengédséggel átszőtt szigora, elmélyült tudása, széleskörű műveltsége mind egy-egy út volt a diákok szívéhez.”[2]

Zsoldos már 1964-ben a BM III/III-2-a. alosztály fókuszába került, ekkor “Amerikai ösztöndíjat a zsidó gimnáziumban” címmel arról érkezett jelentés, hogy több oktató – köztük az igazgató – több ezer forintos juttatásban részesül a tengerentúlról.[3] Nem segíthetett az sem, hogy korábban Zsoldos ellenezte a két gimnázium összevonását, kollégája, Mandel (később: Máté) Miklós rabbi, tanfelügyelő, le is mondott pozíciójáról tiltakozásképp.[4] Mátét, akinek később nagy szerepe lesz a történetben, ekkor még egyértelműen ellenzéki, cionista rabbiként azonosították. Az ÁEH 1961 tavaszán azért nem javasolta, hogy nyugati útlevelet kapjon, mert “Máté Miklós (…) szimpatizál a cionista beállítottságúakkal, az izraeli követséggel. Égnek áll a haja, ha valami szolgálatot kell tennie rendszerünknek”.[5]

Zsoldos kiszorítására tervek születtek, de láthatóan nem tudtak kiegyezni abban, hogy ki legyen az utóda. Az állambiztonság figyelme az ÁEH-val egyetértésben Singer Ödön rabbira terelődött, aki ekkor Kaposvár és Nagykanizsa rabbija volt. Singer 1956-’59 között Izraelben élt, majd hazatért, és innentől fogva rendszerhű rabbinak számított, nyilván ezzel fizetett a hazatérés engedélyezéséért. A javaslat így fogalmazott: “Tekintettel arra, hogy a zsidó gimnáziumban cionista tanárok találhatók, szükséges, hogy dr. Singer Ödön rabbit Budapestre való felkerülése után gimnáziumi tanári álláshoz juttassuk, a későbbiek folyamán pedig gimnáziumi igazgatói funkcióba helyezzük. Rajta keresztül módunk lesz elérni, hogy az idők folyamán fokozatosan leváltsa a cionista beállítottságú tanárokat, és azok helyébe lojális magatartású személyeket állítson be.”[6] Végül nem ő lett az igazgató.

A gimnázium einstandolásához nyilvánvalóan bővíteni kellett az elhárítás operatív lehetőségeit, ehhez pedig nélkülözhetetlen volt a hálózat kiterjesztése az intézményre. 1965 első felében több tervezet is született a BM III/II-5-a. alosztályon a beszervezésekre: „A Zsidó Gimnáziumban perspektivikus szempontból kiválasztunk két-három személyt, akiket beszervezés céljából tanulmányozunk. A megfelelő jelölt beszervezését végrehajtjuk.” Illetve: „A zsidó gimnáziumban tanulmányozzuk (xy) és (xy) tanárnők személyét. A megfelelőt beszervezzük.”[7] Végül a jelek szerint elálltak tanárnők beszervezésétől; az összes, ismert ügynök, aki megfordult a gimnáziumban, férfi volt.

Persze nem csak Zsoldos került a BM látókörébe. Az egyik fő célpontja a cionista-ellenes (voltaképpen antiszemita) hajszának ekkor Scheiber Sándor volt, aki hittant tanított a gimnáziumban. A BM egyfajta vádiratként lobogtatta a következő idézetet a neves rabbitól: „A modern felfogás nem méltó a zsidó iskolához, mert az az asszimilációt gyorsítja meg, és teszi könnyűvé. Úgy kell nevelni az ifjúságot, hogy lelkiismeretfurdalása legyen, ha valamelyik ünnepet, vagy étkezési, vagy egyéb törvényeket nem tudja megtartani.”[8] Szintúgy felfigyeltek Szántó Tivadar tanárra, akinek „állandó kapcsolata van (Cvi) Samirral (az izraeli követség másodtitkárával – V. L. B.)”. Az ügynök jelentésére írt tartótiszti megjegyzés szerint: „Érdekes Szántó Tivadar árvaházi igazgató, zsidógimnáziumi tanár követségi kapcsolata. Személye most merült fel először, mint követségi kapcsolat (…) Szántó Tivadar személyi adatait megállapítjuk, leprioráljuk és a III/I. csfség. útján is leellenőrizzük /követségi vonalon/. Megnézzük más hálózati lehetőségeinket, feléje (sic! részükről) is jellemeztetjük, amennyiben hálózati személyeink ismerik őt.”[9] A szakszavak jelentése: Szántóról megtudakolják, hogy bármilyen terhelő adattal szerepel-e a BM nyilvántartásában, a kémelhárításnál is utánanéznek, ismerik-e a kollégák, továbbá, amennyiben van hozzá ügynöki kapcsolat, jellemzést kérnek róla.

A kiszorítás 1965 tavaszán történt meg, ekkor az ÁEH összefoglalója szerint „a zsidó peszach ünnepek megrendezése során nézeteltérés támadt a gimnázium igazgatója dr. Zsoldos Jenő és dr. Benoschofsky Imre főrabbi között, aminek következtében az igazgató megsértődött és benyújtotta lemondását a MIOK-hoz. Szolidaritást vállalt vele Laub Gyuláné igazgató-helyettes és dr. Scheiber Sándor tanár is, és ők is beadták lemondásukat. E véletlen sorozat folytán régi problémánk oldódott meg, hiszen közismert a zsidó gimnázium kifogásolható politikai és »nevelési« légköre”.[10] „Véletlenről” mondjuk nem volt szó, a BM ugyanis ugyanezt az eseménysort így írta le: „A nyár (sic! tavasz) folyamán hálózatunk útján, operatív kombinációk alkalmazásával, az ÁEH egyetértésével és közreműködésével az alábbi személyek kerültek kiszorításra: dr. Zsoldos Jenő gimnáziumi igazgató és helyettese. Helyükbe politikailag megbízható személyek kerültek. Dr. Scheiber Sándor, aki hittant tanított a felekezeti gimnáziumban, szintén ki lett szorítva, és az új tanév kezdetétől már nem ad elő órákat a gimnáziumban.”[11]

Érdekes szóhasználat a „hálózatunk útján” – Benoschofsky rabbi ugyanis nem maradt meg hálózati nyilvántartásban, és semmi nyoma annak, hogy ügynök lett volna; igaz, lánytestvérén keresztül, aki valóban ügynök volt, nyilván képesek voltak irányítani, ráadásul arról már van irat, hogy a BM kompromittáló adatokkal képes lehetett zsarolni őt. Érdekesség, hogy Zsoldos lemondását Sós Endre MIOK-elnök először nem fogadta el. Az Agitációs és Propaganda Osztály által az MSZMP Politikai Bizottságának készült 1967-es jelentés szerint: „A (hitközségi) választások óta kikerült a vezetésből több olyan személy, akik túlzott Izrael-nosztalgiájukról és cionista magatartásukról voltak ismertek. Így többek között: (…) Zsoldos Jenő, a gimnázium volt igazgatója, és Scheiber Sándor, a gimnázium hittanári állásából. Meg kell jegyezni, hogy (…) Sós nem akarta elfogadni Zsoldos lemondási kérelmét, sőt rábeszélte a maradásra, és csak határozott fellépésre változtatta meg álláspontját.”[12] Ezt a BM már 1965-ben feljegyezte, és határozottan felrótta Sósnak, annak dacára, hogy ő is az ügynökük volt.[13]

Zsoldos utóda Davidovics Lajos lett, aki ugyan szintúgy nem maradt meg hálózati nyilvántartásban, de a BM explicit javaslatára került a pozícióba. Az ÁEH szerint „Davidovics Lajos kinevezését elsősorban a BM illetékesei hozták javaslatba, akikkel még karhatalmista kora óta ismeretségben van. Mint az Davidovics mellékelt életrajzából kitűnik, politikai szempontból megfelelő lenne az igazgatói munkakör betöltésére, megjegyzem azonban, hogy a középiskolai tanári diplomát csak az idén ősszel, az államvizsga sikeres letétele után fogja megszerezni”.[14] Csatolt életrajza szerint Davidovics valóban megbízható elvtárs volt: 1947 óta párttag (apja 1932-től, nővére 1938-tól illegális kommunista), továbbá 1956-ban, „az ellenforradalom idején a VIII. kerületi karhatalomban teljesítettem szolgálatot, mint munkásőr, valamint az ottani Szovjet Parancsnokság tolmácsa voltam. Az ellenforradalom fegyveres leverésében való részvételemért a Munkás-Paraszt Hatalomért kormánykitüntetésben részesültem”.[15]

Az új vezetés és Scheiber között hamar konfliktus támadt. Egy 1965 októberi jelentés szerint Scheiber „felháborodottan tiltakozott az ellen, hogy Davidovics Lajos el akarja vinni a gimnázium(i) diákok ifjúsági istentiszteleteit a rabbiszeminárium templomából, és külön ifjúsági istentiszteletet akar rendeztetni gimnáziumi diákoknak az árvaházban”.[16] Érdekfeszítő részlet, hogy a jelentésből egy példányt eltettek a „Zsidó gimnázium (című) anyagba”, ami arra utal, hogy ekkor külön dossziét vezettek az intézmény megfigyelésére. Sajnos ez az akta nem maradt fenn. Szintúgy ismert, hogy Zsoldost kiszorítása után is figyelték. Mivel néhány barátjával, az idős Szemere Samuval és Léderer Mórral összejártak a Kékes étteremben, az idős férfiak adatait megállapították és lepriorálták, illetve ügynökökkel figyeltették őket. A róluk szóló jelentések a „Vén cionisták” nevű mappába kerültek, de sajnos ez a dosszié sem maradt fenn.[17]

Davidoviccsal nem lehetett túl elégedett a hatalom, mivel alig egy év után távozott, utóda megbízott igazgatóként addigi helyettese, Timár Magda lett.[18] Tartósabb öröksége volt, hogy Davidovics kezdeményezésére az iskola felvette Anne Frank nevét, az Új Élet tudósítása szerint azért, hogy a diákok „sohase felejtsék el azt, amit Anna (sic!) Frank mártírhalála szimbolizál”, ez a munka „az emberiség és a haza békés holnapjáért”.[19] A döntés egyébként céljaikat tekintve nem volt teljesen helytelen, Anne Frank naplójában legalább több helyen utal rá, hogy nem ért egyet nővérének tervével, aki alijázni akart, hogy aztán szülésznő lehessen Palesztinában. Mint írta, ez a „szűk, zsúfolt lét” példája lenne, ő inkább holland akart lenni: „Szeretem a hollandokat és szeretem ezt az országot!” Naplója elején, mielőtt a család elbújik, arról ír, hogy ő maga tizenkét évesen csatlakozott egy cionista klubhoz, de most kilép onnan.[20]

1967-ben Máté Miklós lett az iskola igazgatója. Alatta az intézmény lassú sorvadásnak indult, ám legalább irányvonalában látszólag elkezdett megfelelni az elvárásoknak. Az ÁEH iratanyagában megmaradt a gimnázium 1969-es munkaterve, melyet Máté írt.[21] E szerint ekkor 78 diák járt az intézménybe. „Minden tantárgy oktatásánál felhasználjuk a kínálkozó lehetőségeket, hogy elmélyítsük a hazaszeretet és a proletár internacionalizmus érzését, kötelességét. A hazaszeretet tanítása nem a szaktárgyakra rákent máz. Nem kivétel ezen órák közül a hittantanítás sem”. A jelentésben alapvetően védte oktatóit, mindenkit jó képességű emberként írt le, kivéve Kuti Tibor matematika-fizika szakos tanárt, aki „iskolánk legnagyobb tehertétele”. Bár művelt, komoly, de nem való oda, „nevelő munkája semmisnek mondható”. (Erre a megjegyzésre még visszatérünk). Ugyan röstelkedve beismerte, hogy „iskolánkban KISZ szervezet nem működik”, de „tanulóink nagy része tagja a körzeti KISZ szervezetnek”.

Ezen kívül csatolta a munkatervhez tervezetét „a hazafias nevelés elmélyítésére”. Ebből érdemes részletesebben idézni, ugyanis Máté reflektált egyrészt a szocialista hazához való hűség, másik oldalról pedig a judaizmus, illetve a cionizmus közötti ellentmondásokra. Mint kezdte, „szocialista országban élünk, amelynek alapelve a materializmus, míg a vallásoké, köztük a zsidó vallásé is, az idealizmus. (…) A fent említett tény következtében adódhatnak ellentétek a tanulók lelkében. Vallásunk tanításaiban azonban oly sok az azonosság a szocializmus ideáljaival, hogy ezt a szempontot nyugodtan mellőzni lehet. Gondolok itt az igazságra, a szeretetre, az emberi élet megbecsülésére, a munka áldására, a békére, a boldogabb világnak elhozatalára, a háború kategorikus elítélésére.” Ezen kívül felmerül „a cionizmus kérdése”. „A magyar zsidóság mindig, egész története folyamán, mindig maradék nélkül magyarnak vallotta és tartotta is magát”, „a magyar zsidóságnak csupán csekély töredéke vallotta magát cionistának”. Persze vannak sokaknak izraeli rokonai és ott van a bibliai kötődés is a Szentföldhöz („én inkább érdeklődésnek nevezném azt”). „A felmerülő kérdés így tehát az: mit tesz, mit akar tenni az Anna Frank gimnázium, hogy az oda járó tanulók, a magyar zsidóság esetleges jövendőbeli vezetői minden káros befolyástól mentesen hű fiai legyenek hazájuknak, szeressék azt, büszkék legyenek annak eredményeire, részt vegyenek annak minden munkájában, örömük annak öröme, fájdalma annak fájdalma legyen? Egy pár mondatban vázolni szeretném terveinket. Kezdem a hittannal. A bibli(ából) (…) az ember (számára) (…) a haza irányában meghirdetett ránk váró (…) feladatok elvégzésének (…) parancsát beszélem meg tanítványaimmal. Azokat, amelyek Izraellel kapcsolatosak, elhanyagolom.” Máté fontosnak tartotta a szerinte asszimiláns magyar-zsidó szerzők, így Kiss József tanítását is (noha Kiss ennél összetettebb költő volt, és a cionizmussal sem volt ellenséges).

Bár apróságnak tűnne, hogy melyik költőtől tanulnak verseket a diákok, az igazság az, hogy a hatalmat ez nagyon is érdekelte. Mikor a hatvanas évek elején egy diáklány egy vidéki rendezvényen az előre megbeszélt vers helyett Chájim Nachman Biálik héber költő egyik versét szavalta el, Az ügyből fedett nyomozás lett, de a lányt – valószínűleg más ürüggyel – kihallgatásra is behívták az V. kerületi rendőrkapitányságra, ahol a tanárairól faggatták.[22] A lányról is jelentő egyik ügynöknek feladatul szabták, hogy „ismerjen meg több részletet a zsidó gimnáziumban csoportosuló cionista fiatalok tevékenységéről”.

Az elhárítás ugyanis nem csak a tanerőket, de a diákokat is megfigyelte. Érdekes módon ügyükkel ekkor a BM III/I-1-i. alosztály (feladata: „hírszerzés az USA és nemzetközi szervezetek ellen”) foglalkozott, vagyis ekkor nem a belső reakció-elhárítás, hanem a külső hírszerzés foglalatoskodott az üggyel. Egy 1964 szeptemberi belső levelezés szerint: „Kérem Osztályvezető elvtársat, hogy a BIH gimnázium végzős növendékeinek névsorát küldesse meg a BM III/I-1-i. alosztálynak.” Ezen belül néhány kiemelt személy esetében részletes adatokat kértek „emberi, jellembeli tulajdonságaikra, politikai állásfoglalásukra, és esetleg külföldi kapcsolataikra vonatkozóan”. A néhány fiatal mind 1941-1944-es születésű volt, közülük csak Landeszmann György vált később közszereplővé, így a többi nevet nem közöljük.[23]

Ezen kívül több évben is bekérték az összes osztályfőnök és diákjaik személyes adatait (név, születési év, anyja neve, lakcíme). Ezeket már a BM III/III-1-c. alosztály intézte. Megmaradt az 1966/67-es tanév, az 1970/71-es, és az 1975/76-os névsor is, ám logikus következtetés, hogy effajta listát minden évben leadtak.[24] Néhány név mellé tollal kis vonalakat biggyesztettek, de ezek jelentése nem ismert, a nevek között vegyesen szerepelnek megfigyelt személyek és olyanok is, akik nevével többet nem találkozunk az iratanyagban. Az adatokat az egyik beszervezett oktató adta le. Utóbbit nem csak a diákokról, de a szülőkről és kollégáiról is faggatták. Az ügynök láthatóan próbálta védeni kollégáit, még Szántó Tivadarról is azt jelentette, hogy „tanítási munkája középszerűnek mondható. Ortodox vallású, de nem az. Inkább annak akarna látszani. Politikailag megbízható”. Persze azt, hogy mi értékes adat, és mi nem az, nem az ügynök, hanem a tartótiszt döntötte el. A jelentés aljára ezt írták megjegyzésként: „A jelentés operatív értékű, a TMB (társadalmi megbízott) feladatát utasításunk szerint hajtott végre.”[25]

Az ügynök jelentett a diákokról és szüleikről is. 1971-ben például ilyeneket olvashatunk egy jelentésében: P. A. gyermek „özvegy édesanyjával lakik. (…) Fizetéséből rendesen megélnek. (…) Politikai kérdések iránt (…) kevés az érdeklődése”. H. Gy. esetében „az apa órás, jól keres. Két szobás lakásuk van. (…) A fiú rossz, hanyag tanuló. (…) külpolitika nem nagyon érdekli”. T. T.-nél viszont „nagyon rendes szülők. (…) Az apának megvan mindenről a kialakult, megalapozott véleménye. Szereti hazáját, Izrael helyét a szuperhatalmak politikájának tekinti”. Az ügynök itt is talált mentségeket: „Meg akarom jegyezni, hogy szovjetellenességgel sehol sem találkoztam. Él mindenkiben a tény, hogy életüket a szovjet hadseregnek köszönhetik. Bíráló megjegyzések hangzottak el, de ez abban csendül ki, hogy egy világhatalom hogyan állhat szemben olyan kis, sokat szenvedett néppel, mint Izrael. Világosan látják azonban, hogy ez politikai kérdés, amely a két szuperhatalom ellentétéből fakad”. A tartótiszt itt már nem volt elégedett. Kommentárja szerint: „A jelentés nem tükrözi a beszélgetés során felmerült politikai kérdéseket és arra adekvát válaszokat (nem ad). Az informátor a jelentés során mint védő szerepet vállalva, vezeti végig a jelentést, és általános, közismert politikai eseményeket sorol fel. A családokra vonatkozó információk részben felhasználhatók”. Ezért a következő eligazítást adta: „Merev magatartásán a jövőben változtasson”, értse meg, hogy „elsősorban minket azok a személyek érdekelnek, akiknél cionista megnyilvánulást tapasztalunk, és feltehető, hogy ellenséges tevékenységet végeznek”.[26]

Persze az, hogy mit jelent a „cionista megnyilvánulás”, ismét relatív dolog volt. Valójában célzott adatgyűjtés folyt olyanokról is, akik egyszerűen átjártak a gimnáziumból a Rabbiszemináriumba étkezni, akik nyilvánosan olvasták Leon Uris Exodus c. regényét, de bekérték az Ádám Emil által vezetett kórus több tagjának adatait is. L. T. diák, aki a gimnáziumból a Semmelweis Orvostudományi Egyetemre nyert felvételt, a jelek szerint egyszerűen azért került a BM látókörébe, mert „testvére (…) rabbiképzős”.[27] A jelentéseket nem csak beszervezett tanárok, de beszervezett gimnazisták is adták. Az egyik ügynök még tinédzserévei közepén járt, amikor beszervezték, vélhetően közismert homoszexualitásával zsarolták. A diák azt jelentette az ekkor negyedik osztályos későbbi rabbiszeminaristákról, Silber Ivánról és Zucker Istvánról, hogy „Scheiber Sándor bizalmát élvezik (…) Ezek a fiatalok a Beer Iván-féle rendezvények rendszeres látogatói voltak”. Lőwy Tamás harmadik osztályos diák „elkötelezett híve Scheibernek, minden világpolitikai eseményt úgy ítélnek meg, ahogy azt a rabbiszeminaristáktól hallották, természetesen téves megvilágításban”. De az ügynök jelentett második osztályos fiatalokról is.[28]

Ellentétben a beszervezett tanárral, ez a fiatal már nem falazott a rendszerkritikus tanároknak. 1968-as jelentése szerint Fischlné, a biológia-kémia szakos tanár „pedagógiai munkája időnként káros. Pl. a materializmus tanításakor azt mondja, hogy olvassuk el és tanuljuk meg a könyvből, mert erről nem tud mit mondani”. Szobel Margit angol és orosz szakos tanár szerint „József Attila (…) nem volt szocialista realista”. Szántó Tivadar történelemtanár „pedagógiai munkája nívótlan és komolytalan. Közismert cionista hírében áll a diákság előtt. Bár ezt időnként pl. a közel-keleti háború idején ilyen kijelentésekkel, hogy egyformán sajnál minden arab és izraeli katonát, aki a háborúban elesik, próbál pozitív benyomást kelteni. A diákság köreiben ez gyűlöletet váltott ki saját maga iránt”. Kuti Tibor tanárról, akit már Máté is szidott, közölte, hogy „pedagógiai munkája visszataszító, állandó reakciós (…) minden aktuális politikai eseménynél a negatív oldalt világítja meg az ifjúság előtt”. Ezeket a megjegyzéseket érdemes kritikával kezelni, hiszen láthatóan a „cionistának” nevezett tanárokat láttatta az ügynök tehetségtelen, rossz tanárként. Az ügynök szerint viszont Máté Miklós igazgató „pedagógiai munkája nívós”.[29]

Amikor a hatnapos háborút követően Magyarország megszakította kapcsolatait Izraellel, az ügynök jelentette diáktársai hangulatát. „Az izraeli diplomáciai kapcsolatok megszakítása erősen foglalkoztatja a gimnázium növendékeit. Annak ellenére, hogy évzáró vizsgák vannak, a tanulási órák előtti időben 5-10 fős csoportokban tárgyalják az eseményeket. Ezeken a beszélgetéseken Izrael mellett foglalnak állást és elítélően nyilatkoznak a magyar kormányról. Olyan kijelentések hangzanak el, hogy a magyar kormány 600 ezer zsidó deportálásakor nem emelte fel szavát, most 100 ezer arabért kiabál.” Ha valaki kis Dávid-csillagos kitűzővel mert megjelenni köpenyén, nevét sietve leadta tartótisztjének.[30]

A zsidó gimnázium megfigyelése összességében kiváló példája a kommunista diktatúra elnyomó politikájának, melyben nyilvánvalóan ártatlan, részben kiskorú személyeket vegzáltak, mai értelemben súlyosan jogsértő módon figyelve meg őket. A több mint egy évtizeden át folytatott megfigyelés során egyetlen érdemi ügyet sem sikerült feltárniuk, a kémelhárítás bevonása dacára egyetlen fiatalról sem bizonyosodott be, hogy kémek lettek volna.

Máté alatt a gimnázium a lassú elhalás útjára lépett, egy 1976-os összefoglaló szerint ekkor 11 fő tanár oktatott az intézményben kereken tíz diákot. Új évfolyam ekkor nem indult. Felmerült, hogy az intézményt bezárják, erre a MIOK is nyitott lett volna, de arra jutottak, hogy „a megszüntetés nemzetközi egyházpolitikai bonyodalmakat jelentene”. „A MIOK elnökségével abban állapodtunk meg, hogy új hallgatók jelentkezését nem kezdeményezik, és a gimnáziumot három-négy éven belül fokozatosan megszüntetik. A gimnázium jelenlegi igazgatója dr. Máté Miklós főrabbi. Progresszív személyiség, az Oktatási Minisztérium gimnáziummal kapcsolatos utasításait a legmesszebbmenőkig betartja” – így az ÁEH összefoglalója.[31] Máté tevékenységét azonban értékelte a rendszer, Héber Imre MIOK-elnök 1979-ben az Országos Béketanács kitüntetésére terjesztette fel, mondván: ő „a magyar rabbikar kiválósága”, „iskolájának tanulóit (…) a szocializmus melletti aktív, harcos kiállásra buzdítja, neveli”.[32] Munkájának dacára az intézmény megmaradt, ma új épületben működik, Scheiber Sándor nevét viseli, és honlapja szerint a 2020/2021. tanévben már 480 tanuló családja választotta a hatosztályos általános iskola, gimnáziumi nyelvi előkészítő és hatosztályos gimnáziumi képzést nyújtó intézményt.

[1] Erdei Hajnalka, Marton Péter: Élet a zsidó gimnáziumban. História, 1988/2-3. 61-62.

[2] Évkönyv – Magyar Izraeliták Országos Képviselete, 1973-1974. Szerk. Scheiber Sándor. Bp., 1974. 230-231. Zsoldos megfigyeléséről néhány dokumentumot közölt: Kovács András: A Kádár-rendszer és a zsidók. Bp., Corvina, 2019. 339, 356, 365.

[3] Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBSZTL), 3.1.5. O-17169/1. 129.

[4] ÁBSZTL 3.1.2. M-21589. 48.

[5] Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (MNL OL), XIX-A-12-a. 151. d. 2-25/1961.

[6] ÁBSZTL 3.1.5. O-17169/1. 167.

[7] ÁBSZTL 3.1.5. O-17169/1. 245, 379.

[8] ÁBSZTL 3.1.5. O-17169. 239.

[9] ÁBSZTL 3.1.2. M-37809. 319-320.

[10] MNL OL XIX-A-21-d. 11. d. 0020-3/1965.

[11] ÁBSZTL 3.1.5. O-17169/1. 324.

[12] MNL OL M-KS 288.f. 22/1967/1-22.ő.e. 20.ő.e. 41-51.

[13] ÁBSZTL 3.1.2. M-37809/1. 153-154.

[14] MNL OL XIX-A-21-d. 11. d. 0020-3/1965.

[15] Uo.

[16] ÁBSZTL 3.1.5. O-13558/2. 84.

[17] 3.1.2. M-37809/2. 74.

[18] Új Élet, 1970. április 1. 2.

[19] Új Élet, 1965. november 1. 1.

[20] The Diary of Anne Frank: The Critical Edition (New York, 1989), 636-637, 601, 201.

[21] MNL OL XIX-A-21-c. 87. d. (Kiemelések az eredetiben – V. L. B.).

[22] ÁBSZTL 3.1.5. O-17169/1. 207. és ÁBSZTL 3.1.5. O-13772/1. 38.

[23] ÁBSZTL 3.1.5. O-17169/1. 215, 219.

[24] ÁBSZTL 3.1.5. O-17169/5. 28-34, 38-45, 48, 51, 56, 77, 107. Itt vitatkoznék Kovács András véleményével, aki párhuzamba vonja a hallgatókról készült listát a más, szocialista országokban született „zsidólistákkal”. Tény, hogy például 1987-ben a csehloszvák titkosszolgálat iratai utaltak rá, hogy még 1972-ben „határozat született” „valamennyi, a zsidó vallásfelekezethez tartozó és zsidó származású személy azonosításáról és regisztrálásáról”. (Kovács, i. m. 304-307.). A zsidógimnáziumi listák azonban világosan a cionista-ellenes elhárítás célzott feladataihoz születtek, ráadásul ha az összes zsidót akarták volna listázni, akkor több értelme lett volna begyűjteni a hitközségi taglistákat. Az 1975/76-os névsor tisztázza is, hogy „az anyagot későbbiek során operatív munkánkban kívánjuk felhasználni”. ÁBSZTL 3.1.5. O-17169/5. 107-108.

[25] ÁBSZTL 3.1.5. O-17169/5. 87-88.

[26] ÁBSZTL 3.1.5. O-17169/5. 73-75.

[27] ÁBSZTL 3.1.5. O-17169/5. 82, 89, 90.

[28] ÁBSZTL 3.1.2. M-37477. 32.

[29] ÁBSZTL 3.1.2. M-37477. 31.

[30] ÁBSZTL 3.1.2. M-37477. 24.

[31] MNL OL XIX-A-21-c. 87. d.

[32] MNL OL XIX-A-21-c. 89. d.